2015.10.18 Genova - Moneglia Olaszország

Eljött ez a nap is, és megint nagyon gyorsan, visszaértünk Genovába. Éjjel kellett kitenni a nagy bőröndöket a kabin elé, hogy azt a raktérbe szállítsák és majd reggel már csak a parton kapjuk meg újra. Ezzel kapcsolatban egy történet: Állítólag megtörtént, hogy egy utas annak rendje módja szerint, már pizsamában, becsomagolt mindent a bőröndbe és kitette a kabin elé, amit el is vittek. Aztán reggel derült ki, hogy elfelejtett másnapra ruhát kikészíteni, így mindene az elszállított bőröndben volt…

A kiszállás is nagyon szervezetten történik, hiszen mindenki kap valamilyen színű címkét, amit a bőrönd fülére kell erősíteni és ez alapján szólítanak a leszálláshoz. Mi a zöldek táborát erősítettük és terv szerint 9:50-kor volt a kiszállásunk. Kényelmes reggelizés után, szólítottak bennünket és már búcsúztak is tőlünk a hajó képviselői a kijáratnál.

Leszállás után mentünk a csomagokért, ilyen táblák jelzik, hogy hol találhatóak a csomagjaink.

Közben a párom hamarabb kiszállt és elment, az előre bérelt autóért, amellyel a szálláshelyünkre mentünk, hiszen 2 nappal meghosszabbítottuk ezt az utazást. Már többször szerettem volna eljutni a Cinque terre gyönyörű partvidékére, de eddig valami miatt mindig elmaradt. Most Monegliában foglaltunk egy apartmant két éjszakára. Az időjárás is meglehetősen szomorú volt, hol jobban, hol kevésbé esett, nem volt túl bíztató. Féltem a hegyi utaktól, de kiderült, ez teljesen alaptalan volt, hiszen szinte nyílegyenesen tettük meg az alig 60 kilométeres utat. Szerintem az út 70-80 százaléka alagútban vezetett, az utolsó szakasz is egy egysávos alagút volt, ahol lámpával engedték hol az egyik, hol a másik irányból a forgalmat. Ezt a fotót, itt a várakozás pillanatában készítettem.

Majd ahogy elindultunk, az utolsó pár kilométer alagútba be, alagútból ki autózását próbálom érzékeltetni.

Aztán, ahogy elhagytuk az utolsó alagutat, máris megpillantottuk a Moneglia táblát. Szuper! Megérkeztünk! Nagyon hamar megtaláltuk a házat is, amelyben az apartmanunk volt, de az örömünk túl korai volt, mert senki nem nyitott ajtót! Közben persze, továbbra is szemerkélt az eső, és ráadásul hiába hívtuk a megadott számot, a túl végen azt sem vette fel senki. Végül a közvetítő irodával sikerült beszélni, ők azt mondták várjunk 2 óráig, ha addig sem történik semmi, akkor megpróbálnak segíteni egy új szálláskeresésben. Így aztán úgy döntöttünk, addig elmegyünk kávézni, majd ebédelni.

A kisvárosi, helyi kávézó nagyon tetszett nekünk, és nagyon finom, habos kávét szolgáltak fel. Ha jól megnézitek a fotót a másodikon én is rajta vagyok..

Aztán elindultunk, hogy valami éttermet találjunk, ahol mindenki talál fogára valót. Közben nézzétek mit találtam, igen egy Aloe növényt! Forever nélkül nincs élet!

Találtunk néhány éttermet, de hol egyikünknek, hol a másikunknak nem tetszett, míg végül egy tengerparti étteremre mindenki igent mondott!

Nem is bántuk meg, nagyon finomat ettünk, így máris jobb kedvünk lett.

Aztán jött a hír, hogy vár bennünket a házigazda, mégis csak lett szállásunk is. (Bár meg kell jegyeznem, az nem teljesen az volt, amit ígértek) Már csak azért fohászkodtunk, hogy beteljesedjen a holnapi időjárás előrejelzés, ami egész napos napsütést jósolt. Elég nehezen lehetett elképzelni a mai időjárás után, de meglátjuk!