2015.10.12, Casablanca – Marokkó

A mai napunk jó hosszú lett, hiszen most jó sokáig lehettünk szárazföldön. Reggel 9-kor érkeztünk Casablancába és este 22:30-ra kellett ismét visszajönni a hajóra – persze csak akkor, ha szeretnénk vele tovább is utazni...

Már verőfényes napfényben reggeliztünk a hátsó fedélzeten, s majd zárásképpen megittuk a reggeli kávénkat. Ki kávét, ki teát, ki pedig habos, édes tejeskávét…ez voltam én!

Ezután elindultunk, hogy felfedezzük Casablancát, amelyet a portugálok alapítottak 1515-ben. Casablanca spanyolul „fehér házat” jelent, és tulajdonképpen a Casablanca című filmről lett világhírű. A leghíresebb történelmi nevezetessége a városnak az Óváros (Old Medina), amely sokáig francia fennhatóság alatt állt és a II. Hassan király Mecset, amelyik Mekka után a 2. legnagyobb a világon, de erről még egy kicsit később..

Mivel már voltunk itt is, ezért úgy döntöttünk, hogy egy fogunk egy taxit egész napra és rábízzuk magunkat a sofőrre, hogy mit ajánlj. Egyetlen konkrét célunk volt, amit a nap végére hagytunk.

Sorban álltak a taxit, mindenki igyekezett utast szerezni. Mi is megegyeztünk – mint később kiderült, egy főnökkel – aki először egy 5 személyes autót ajánlott ötőnknek, vagyis a 4 utas helyére akart beültetni bennünket. Erről hamar sikerült lebeszélni, s máris kerített egy 6+1 személyes autót, amelyben végül kényelmesen elfértünk. Ez a fotó a sofőrrel már az első megállónkon készült.

Először a leghíresebb látványossághoz a nagymecsethez mentünk.

Tudtátok? Én most néztem utána, pontosan mi is a mecset.

A mecset az iszlám vallás temploma. Maga a szó az arab maszdzsid szóból származik, ami a szadzsad (meghajlás) szóból ered (a muszlim ima közben többször is meg kell hajolni). A mecset tehát a „meghajlás, leborulás helye”. Azokat a mecseteket, amelyek jogosultak a pénteki istentisztelet helyszínéül, más arab néven nagymecseteknek, dzsámiknak (جامع, „összegyűjtő”) nevezik.

Ez a nagymecset a tengerparton van, gyönyörű kilátással az Atlanti óceánra, sőt egy része az óceán fölé épült, ami egy hatalmas üveg padlón keresztül látható is. Többszöri látogatás után is lenyűgöző látvány. Az égbe nyúló – 210 méter magas – minaretje a legmagasabb a világon.

Természetesen fotózkodtunk itt is, minden irányból.

 A fotókon látszik, hogy hatalmas tér van az épület körül, csak a méreteket jól érzékelteti, hogy a mecsetben 25.000 ember, míg a téren 80.000 ember fér el!

Ezután ismét taxiba szálltunk és irány a gyönyörűen kiépített tengerpart, ahova, mint a berber sofőrünk elmondta, még Szaúd-Arábiából is rengeteg gazdag jár át szórakozni és pihenni. Apropó, sofőr, hamar kiderült, hogy nagy szerencsénk volt vele, egy vidám, jó kedélyű, nagyon készséges emberre találtunk benne. Mint később kiderült, szinte mindenkit ismert ebben a hatalmas városban, vagy barátja volt, vagy rokona… Életszemléletét, hozzáállását tanítani kellene!

Szívvel-lélekkel tette a dolgát és látszott, hogy élvezi, nem csak munkaként fogta fel. Persze ilyen társaságban, mint a mienk, nem is csoda. Rengeteget nevettünk, jól szórakoztunk!

Itt-ott megálltunk egy-egy rövid fotózásra, illetve, hogy gyönyörködjünk a tájban.

Aztán elvitt bennünket egy gyönyörű helyre kávézni. Már több mint egy órája eljöttünk a hajóról, ne hogy már ne együnk vagy igyunk valamit…

A bejáratnál volt ez a fotó kitéve, egyrészt Marokkó térképe, valamint a királyi családról készült csoportkép. Középen a jelenlegi uralkodóval, akit szerethetnek, tisztelhetnek nagyon, hiszen nagy szeretettel beszélt róluk.

Következő megállónk, még mindig a tengerparton haladva, egy icike-picike kis sziget. Nem túl régen, csak csónakkal lehetett átkelni ide, de mára már építettek egy hidat, így a turistáknak is kedvelt látványossága lett.  Persze ennek a helyiek, gondolom, egyáltalán nem örülnek, ugyanis, mint megtudtuk, az itt lévő icike-picike szobák (kb. egy ágy és egy kicsi asztal fér el bennük), arra készültek, hogy azok az asszonyok, akiknek problémájuk van, itt el tudnak vonulni pár napra – lehet, hogy nálunk, otthon is szükség lenne ilyen helyre???

Aztán már csak egy kőhajításnyira volt a következő állomásunk a Marocco Mall nevezetű bevásárlóközpont. Mi nem is szálltunk autóba, s mire a taxi leparkolt, egyszerre értünk az épülethez. Ezek a bevásárló központok, mondhatom nyugodtan szinte teljesen egyformák, a világmárkák, ugyanazok az üzletláncok, elvétve található egy-egy helyi különlegesség.

Azért mindig talál az ember valamit, amire égetően szüksége van – vagy nincs, de meg kell venni!

Ami viszont megint egy különlegesség volt, az étteremből elénk táruló kilátás. A csupa üvegfalon keresztül a gyönyörű park és a tenger látványa lenyűgöző!

Ezután ismét a belváros felé vettük az irányt és a vezetőnk elvitt bennünket egy szebb napokat látott, régi keresztény templomhoz. Jelenleg kiállítás volt benne berendezve, egyébként csak a csupasz fehér falak és a szép színes ablakok láthatóak itt.

Aztán kiderült, hogy az egyik toronyba fel lehetett menni, szűk, madár piszokkal (hogy szépen fogalmazzak) teli lépcsőkön. De leküzdöttük az akadályokat és nem bántuk meg. Innen a toronyból is nagyszerű kilátás nyílt a városra.

Most, hogy írom e sorokat és nézem a fotókat, fedeztem fel, hogy a templomról nem is készítettünk fotót, csak fent. Így aztán csak egy torony látható, de el kell hinnetek, hogy kettő volt belőle!

Aztán még néhány rövid megálló, egy-egy fotó elkészítéséhez, erről pár képet a következő galériában láthattok.

Aztán elindultunk oda, amit az elején jeleztem, hogy egy konkrét úti célunk volt csak mára. Erre pedig az interneten találtam, ami nem volt más, csak egy épület tetején lévő bár, étterem, ahonnan állítólag csodálatos kilátás nyílik Casablancára. A neve Sky28 bár. A sofőrünk segítséget kért a taxis központból, hogy merre lehet ez, aztán úgy tűnt minden rendben, s elindultunk. Útközben erősködött, hogy csináljunk egy fotót a híres Rick’s café előtt (a Casablanca film egyik helyszíne). Persze itt is kiderült, hogy az őr, aki az épület előtt áll, szintén jó barátja! A lényeg, hogy elkészült a csoportkép és már indultunk is tovább.

A kávézó elől ismét ki kellett kanyarodnunk a többsávos főútra. Volt úgy, hogy sziszegtünk, behunytuk a szemünket, mert szinte biztosak voltunk benne, hogy most jön nekünk valamelyik nem létező sávból valami jármű. Aztán egy rövid kis mutogatás után, ez a sofőrünk és a rendőr között játszódott le, végül a rendőr megadta nekünk a szabad utat. Már meg sem lepődtünk, hogy a sofőrünk jót nevetve mondta, ő is az egyik jó barátja. Aztán már száguldottunk is – na nem, mert éppen csúcsforgalom volt, de haladtunk a tengerparti úton egyre távolodva a központtól. Ez már kicsit gyanús volt, az összes magas épületet elhagytuk, amikor megálltunk egy földszintes bár mellett, hogy ez a sky bár.

Miután tisztáztuk, hogy nekünk valami 28 emeletes épület tetejére kellene menni, egy rövid tanakodás után (3 okos férfi dugta össze a fejét), valamint egy kis telefonos segítség után a sofőrünk széles mosollyal közölte, hogy már meg is van, hogy hova akarunk menni.

És ez így is lett, újra be a városba, de így is napnyugta előtt beértünk a hotelhez, aminek a 28. emeletén volt ez az ominózus bár.

A látvány mindent megért! Sajnos, a fotók közel sem adják vissza azt az élményt, amit itt átélhet az ember. Előttünk terült el Casablanca nappali fényben, majd megvártuk, míg kigyulladnak a fények!

És itt van búcsúzóul egy esti fotó:

Erre még rásegített néhány nagyon finom koktél, csak hogy teljes legyen az élmény!

Tele élményekkel, egy fantasztikus napot hagyva magunk után hívtuk a taxit, hogy vigyen vissza bennünket a hajóra. Nagyon – hogy szoktak fogalmazni? – emelkedett volt a hangulatunk! De innentől nem publikus… Legyen elég annyi, hogy a piros lámpánál még a szomszéd kocsiban lévőknek is feldobtuk a hangulatát!

És ez még mindig nem volt elég! Az esti színházi előadás egy fergeteges bemutató volt, a Grease című film feldolgozása.

Az a szerencse, hogy holnap tudunk pihenni, mert ismét tengeri napunk lesz.