2016. január 24. Santa Cruz, Tenerife

Érdemes volt előző este korán lefeküdni, mert így legalább frissen ébredtünk. Már 7 óra után lassan araszoltunk be Santa Cruz kikötőjébe, s mivel napfelkelte csak 8 óra előtt volt pár perccel, ez a látvány fogadott bennünket.

Tenerife a legnagyobb a hét Kanári sziget közül.

Igen, jól látjátok, az a telihold.

Mire megreggeliztünk, felkelt a nap és pillanatok alatt kivilágosodott, s mire fél kilenc körül lementünk a hajóról, már napsütés és 22 fok fogadott bennünket.

Elég gyorsan találtunk egy taxit, amibe öten befértünk. 200 euróban egyeztünk meg egész napra. Nagyon kedves volt a női sofőrünk, egyetlen baj volt, hogy nem tudott angolul, így túl sok plusz információhoz nem jutottunk, pedig pontosan ezért szeretünk külön menni taxival, mert így a helyi sofőr sok érdekes dolgot tud mesélni.

Most viszont vasárnap volt, és nagyon limitált számú taxi volt szolgálatban, tehát sok választásunk nem volt, vagy kell, vagy nem!

Mint mondtam nagyon szép időnk volt, ami aztán nagyon hamar elmúlt. Alig indultunk el a Teide vulkán felé, elég meredek szerpentinen felfelé, a hőmérséklet rohamosan csökkent. Szerencsére mások példájából okulva, erre fel voltunk készülve! Az első kilátónál már kabátot vettünk, de mindenesetre szélcsendes, napsütéses idő volt!

Aztán megálltunk egy nagyon szép Turista Információs központnál, a bejárat után imitált láva fölött jutottunk be a kiállítótermekbe, ahol sok érdekességet lehetett olvasni, hallgatni a vulkán történetéről, ami utoljára 1909-ben tört ki.

A Kanári szigetek tulajdonképpen összefüggő hegyek, úgynevezett tengeri hegyek, melyeknek csak a csúcsai látszanak ki. Így ezek a világ legmagasabb hegyei közé tartoznak. A kialakulásuk időpontja a következő ábrán látható.

A vulkán és a környezete ma már a Teide nemzeti park része, amely UNESCO világörökség védelme alatt áll. Nagyon jó kilátók vannak az úton, ahonnan jól belátható a környék, amely olyan, mint valami holdbéli táj. Bár, bevallom őszintén, nem tudom milyen a holdbéli táj, de valami ilyen lehet… J

Az utolsó kilátóból már látszott a sok parkoló autó a felvonó mellett.  Ez vitt fel bennünket, a 2356 méteres tengerszint feletti magasságról 3555 méterre.

Innen már pár perc alatt meg is érkeztünk. Közben a hőmérséklet 10 fok körülire csökkent, így nagyon jól döntöttünk, hogy felszerelkeztünk kabátokkal is. 27 € egy menettérti jegy a felvonóra és 8 perc alatt vitt fel bennünket.

A felső megállóból 3 túraútvonal van, 2 jobb és bal irányba megy kb. 3500 méteres magasságban, míg a harmadik megy a csúcsra, ami 3718 méter magas, ezzel Spanyolország és az Atlanti óceán legmagasabb pontja.  Aktív, de szunnyadó vulkán, a világ harmadik legnagyobbika. A Teide hegyszomszédaival (Pico Viejo és Montaña Blanca) egy központi vulkáni tömböt alkot. Itt már azért lehet érezni az oxigén hiányt is, ha mozog az ember. Már pedig, mozgás nélkül feljutni, egyenlőre megoldhatatlannak tűnik.

A vulkánhoz fűződő legenda:

Az őslakosok „Echeyde”- nek nevezték a Teidét, amelynek fordítása az alábbi: Guayota, a gonosz lakóhelye.
A legenda szerint Guayota elrabolta a Napistent és bezárta a vulkán belsejébe teljes sötétségbe. A guancsok Achamán istenhez kezdtek el imádkozni, a legfelsőbb istenség volt és segítségét kérték. Achamán leverte Guayotát és kiszabadította fogságából a Napistent, majd bezárta az Echeyde száját. Ez a történet egybeesik a Teide legutolsó hatalmas kitörésével.

A másik érdekesség: 1492- benKolumbusz Kristóf a szigetről hajózott el, hogy meghódítsa az új világot. Indulása során tört ki a vulkán, ezt feljegyzések támasztják alá.1798- ban jegyezték fel utolsó kitörését, amely kialakította a Pico Viejo elnevezetű kis Teidét azaz a „Teide Orrát”- spanyolul: Narices del Teide. Innen 12 millió köbméter láva ömlött ki 3 hónapon keresztül.

Egy – szerintem nagyon jól sikerült – panoráma képpel búcsúztunk a vulkántól.

Következő állomásunk a 15. században alapított kisváros La Orotava. A szűk kis sikátoros utcákon nem mindig hittem el, hogy elfér az autónk, de a taxis nem először járt erre…

A centrumban megnéztük a kisváros nevezetességét, a „balkonos házat”, amely egy 3 emeletes épület és tipikus példája a gazdag arisztokraták épületeinek.

Ma turistákat invitáló üzletek vannak benne, ahol kóstoltatják a helyi italokat (mi banán likőrt kaptunk) és zöldségből, gyümölcsből készült szószokat.

Szemben az út másik oldalán is, szintén van egy hasonló üzlet.

Innen a sofőrünk azt mondta, hogy lemegyünk a tengerpartra, Puerto de la Cruz városába. Annyira nem értettem, hogy miért, egy újabb kis tengerparti városka – gondoltam.

Annál nagyobb volt a meglepetés, hiszen mondhatom, nagyon sok helyen megfordultam már, de ide mindenképpen érdemes volt eljönni. Remélem, a fotók önmagukért beszélnek!

Még volt egy kis időnk, lementünk az öbölbe, s itt ért a második meglepetés. Ilyet előtte csak Hawai-on láttam és ott is nagyon tetszett, mégpedig a tengerpart itt fekete homok, a láva portól, és amikor jönnek a fehér hullámok a koromfekete homokon… eszméletlen érdekes, különleges látvány!

Tehát, belátom, ide is érdemes volt eljönni. Innen kb. 20 perc alatt értünk vissza a hajóhoz, hogy még a gyönyörű időben, egy kis fürdőzéssel köszönjünk el ettől a gyönyörű helytől. 6 órakor pedig elindultunk következő úti célunk, Madeira szigete felé, de még csináltam egy panoráma fotót a távolodó szigetről.

Vacsora után, ismét egy nagyszerű színházi előadással zártuk ezt a napot!

 Közben a hajó már haladt következő állomásunk, Madeira felé.