2016. január 25, Funchal, Madeira

Madeira (portugálul Ilha da Madeira) a vulkáni eredetű Madeira-szigetek legnagyobbika az Atlanti-óceánban, Lisszabontól 978 km-re. Az Afrikai lemezen fekszik, de Porto Santóval  együtt politikailag és kulturálisan Európához tartozik, mint Portugália autonóm régiója. Mintegy 57 km hosszú és 23 km széles, partvonala 130–140 km. Területe 736,75 km²

Funchal, ahol a hajónk kikötött, ennek a csodálatos szigetnek a fővárosa. El kell, hogy mondjam, nekem a kedvencem.

Itt egy órával később érkeztünk, mint Tenerife-re, tehát már napfelkelte után, így ez a látvány fogadott bennünket.

Úgy határoztunk, hogy egyedül fedezzük fel a várost, mégpedig felvonóval felmegyünk a város felett magasodó kis településre, Monte-ra. Ez két dologról is nevezetes:

Az egyik a Botanikus kertje, amelyet az egyik legszebbnek választották 2015-ben.

A másik pedig a 18. század közepén épült katolikus templom.

Így aztán, megkerülve az öblöt, ahova behajóztunk, elindultunk a „Teleférico” (felvonó) felé.

Persze útközben, most is fotóztunk bőven.

A felvonónál jó hosszú sor kígyózott, hiszen velünk együtt érkezett a kikötőbe egy valamivel kisebb német hajó, és így pár ezer ember hirtelen „megtámadta” Funchal városát.

De gyorsan haladt a sor, egy felvonóba 6 ember fért el, menetközben van a ki- és beszállás, tehát gyorsan ránk került a sor. Már gyönyörködhettünk is a kilátásban!

A következő fotók már a kiszállás után készültek, a felvonó felső állomásáról, illetve a botanikus kertről.

 Aztán tovább sétálva elértünk a templomhoz vezető lépcső aljához, fölöttünk magasodott a templom. Itt is nagy szerencsénk volt, mert még a buszok előtt felértünk, így tudtunk fotókat készíteni és felmászni a két tornyot összekötő tetőrészre. Mondanom sem kell, pazar kilátás volt mindenhonnan.

És itt van a templom magyar vonatkozása: IV. Károly utolsó magyar királyt ide száműzték, ennek emlékét őrzi a templom előtt található szobor is.

Utána elindultunk lefelé, gyalog. Csak egy útra szóló jegyet vettünk a felvonóra, felfelé (10 €/fő, az  oda-vissza út 15 €/fő). Még egy különlegessége a helynek, hogy innen indulnak a bodogánok, ezek a vesszőből font 2 személyes ülőalkalmatosságok. Két ember hajtja és irányítja őket, az aszfaltúton csúszik le a meredek lejtőn és ez szintén nagy turista látványosság.

Nem volt nehéz „belőni” az irányt lefelé, mert sokáig nagyon jól látszott mindenhonnan a kikötő, a hajónk, a másik támpont pedig a felvonó volt.

Egy jó egy órát jöttünk lefelé, nézelődve, meg-megállva. és természetesen sok-sok fotót készítve.

Tudtad?  Az emlősök közül, csak néhány denevérfajt tekinthetünk bennszülöttnek a szigeten; a haszon- és házillatokat a telepesek hozták be. A gerincesek közül néhány gyíkfaj említhető. A szárazföldi puhatestű fauna viszont rendkívül gazdag: a szigetről már több mint kétszáz  bennszülött házas- és meztelen  csigafajt írtak le; némelyik csigaház alakja és mintázata egészen sajátos.

Bennszülött rovarfaj is sok van – de szúnyog például nincs közöttük! Ez az én szigetem!

Közben egyre melegebb lett, mi meg egyre szomjasabbak, amikor találtunk egy jó kis kávézót, ahol ettünk, ittunk és fagyiztunk is.

Aztán újult erővel folytattuk tovább az utunkat, közben rengeteg szép virágzó növényt láttunk, illetve szinte minden kertben banánfa ültetvények, narancsfák sorakoztak. Az, hogy olyan sok banánfát láttunk nem volt véletlen. A természettől elhódított hegyoldalakra (teraszos műveléssel), főleg haszonnövényeket ültettek az itt lakók: a cukornádat Sziciliából, a szőlőt pedig Krétáról telepítették be. Később a cukornád mellett, majd a délamerikai konkurencia megerősödése után a helyett, a banán vált a sziget fő terményévé. Jelenleg a déli oldalon a 0–250 m magasságig a banán, 250–600 m között a szőlő a fő termesztett növény, de ezek mellett számos más gyümölcsöt, sokféle zöldséget és többféle fát is termesztenek.

Végül visszaértünk oda, ahonnan indultunk, a felvonóhoz. Induláskor az előtérben pucér babák voltak, de azóta, szépen felöltöztették őket, persze itt is készült néhány fotót.

Innen elindultunk visszafelé a parton a hajó felé, amelyet innen is megörökítettünk. Azért mindig rácsodálkozunk, hogy mekkora nagy, nem hiába mondjuk sokszor, hogy egy úszó kisváros…

Azért még tettünk egy kitérőt, mégpedig Funchal centrumába. Igazán szép a városközpont is.

Majd felmentünk a part fölé magasodó gyönyörű parkba, ahonnan megint olyan kilátás nyílik, amivel nehéz betelni.

A hajóra visszatérve, muszáj volt még újabb fotókat csinálni!

Majd itt is egy panoráma fotóval búcsúztam ettől a gyönyörű szigettől. Ilyen látvány tárolt elénk, ahogy elhagytuk Madeirát.

Este, mivel olasz est volt, a teríték is és a felszolgálók ruházata is a piros-fehér-zöld szint tükrözte. Kicsit mienknek is éreztük ezt az estét! Az utasokat is arra kérték, hogy vagy piros, vagy fehér vagy zöld ruhát vegyenek fel – vagy legalább is legyen rajtuk valamelyik szín.

A vacsora végén a felszolgálónk, nézzétek mit hajtogatott nekem!

Aztán az esti előadással zártuk a napot, ami megint nagyon jó volt. Népszerű olasz dallamokat hallhattunk, nagyszerű táncosokkal, díszletekkel.

Ma megint egy tartalmas, csodaszép napunk volt, ide még biztosan visszatérek!