2016. január 19, Genova

Tegnap már írtam pár sort a szállodáról. Reggel világosban felfedezhettük. A második emeleten kaptunk szobát, amit nem túl régen újíthattak fel, mindenesetre makulátlan tisztaság fogadott bennünket – és az ágy nagyon kényelmes volt! Tulajdonképpen én nem is vágyom más luxusra, ráadásul itt egy reggelit is kaptunk, a 4-5 asztalból álló kis reggelizőben, teljesen kielégítő – svédasztalos – terítéssel.

8 óra után már útra készen álltunk, hogy először lemenjünk a kikötőbe, hiszen már reggel megérkezett a hajónk is.

Mint kiderült, olyan közel voltunk hozzá – pár száz méterre -,  hogy végül nem is taxival mentünk, hanem gyalog, amikor a városnézés után indultunk a hajóhoz.

De még térjünk vissza Genovához. Reggeli után elindultunk az óvárosba, aminek nagy része az UNESCO világörökség része.

Tudtad? Innen ered az ötös lottó mai formája. A középkorban a város 5 vezető tisztségviselőjét 90 emberből választották ki. Hagyománnyá vált, hogy az emberek elkezdték megtippelni és fogadni arra, hogy ki lesz ez az 5 ember. Ennek mintájára vezette be állítólag Mária Terézia az ötös lottót a Monarchiában, ahol már a 90 szám közül kellett eltalálni 5 számot.

Na, de vissza, ehhez a 650.000 lakosú városhoz, amely a középkorban élte a virágkorát. Ennek bizonyítéka az a rengeteg épület, amelyeknek nagy része az óvárosban található. Tulajdonképpen bármerre indul az ember, egymás után találkozik ezekkel.

A következő fotókon láthatsz néhányat ezek közül:

Gyakorlatilag átsétáltunk a teljes óvároson, a keleti kapuig, ahol áll egy bástyaszerű épület. Ez arról híres, hogy itt töltötte gyerekkorát Kolombusz Kristóf. Egyébként ő ennek a városnak a leghíresebb szülöttje, a repülőtér is az ő nevét viseli.

Egyébként teljesen praktikus okokból, mégpedig, hogy az utcák nagyon szűkek, sok kis sikátor van az óvárosban, az egyik fő közlekedési eszköz a motor. Most a tél közepén is tudják használni, hiszen a hideg napokon is 10 Celsius fok közelben (+) van a hőmérséklet. Itt van az egyik ilyen motorparkoló:

Aztán visszafelé, kimentünk a parttal párhuzamosan futó utcára, ahol belebotlottunk a helyi piacba. Ruha, cipő, ajándéktárgy, műszaki – itt minden megtalálható. Aztán, az egyik ruhát árusító üzlet után, hirtelen egy „halas” tárult a szemünk elé – a KÖJÁL (ami talán már más néven fut otthon, Magyarországon) nem tudom, mit is szólna ehhez. Mindenesetre láttunk néhány tengeri herkentyűt, ami nálunk egyáltalán nem megszokott.

Aztán rövid séta után egy gyönyörű hotel előtt elsétálva, megérkeztünk a szállodához, hogy a csomagjaink felvétele után átsétáljunk a kikötőbe.

A szálloda neve a, 3 állomás vagy megálló, utal arra, hogy nagyon jó a fekvése. Séta távolságra fekszik a kikötőtől, a metró megállótól illetve a vasútállomástól… Én mindenkinek csak ajánlani tudom! A gyerekekkel készült fotó előzménye, hogy mondtam, hogy ne a szokványos, megállok, mint egy cövek legyen már a képen. Erre rögtön „felszabadultak”, mint látható az utolsó képen.

Aztán lesétáltunk a kikötőbe, ahol a megszokott, nagyon jól megszervezett beléptetéssel nagyon hamar átjutottunk a szükséges procedúrán és már készen álltunk, hogy elfoglaljuk a következő 12 napra a kabinunkat.

Megnéztük a kabinunkat, de mivel még a csomagjaink nem érkeztek meg, ezért felmentünk ebédelni. Majd ebéd után körbenéztünk a hajón, felfedeztük, hogy mit hol találunk..

Aztán a szokásos procedúra, megérkezett a csomagunk a kabinba, így gyorsan kipakoltam, majd részt vettünk a kötelező „mentési gyakorlaton” – ahol megmutatják a mentőmellény használatát, mit kell tennünk vészhelyzetben.

És máris eljött az indulás pillanata, búcsúzóul csináltam egy panoráma képet Genováról.

Következő állomás: Barcelona