Malaga, Spanyolország
- 10. 11 Malaga, Spanyolország
Gyönyörű nap ébredtünk, bár ez csak később derült ki, napfelkelte után. Nem volt hiába az esti korai nyugovóra térés, reggel korán és kipihenten keltünk fel. Így aztán meg tudtuk nézni a napfelkeltét is, amit nem lehet elégszer megnézni, mindig nagyszerű élményt jelent.
Erre mondják, hogy tökéletes nap indítás!
Mivel dél körül volt az érkezés tervezve, ezért kényelmesen tudtunk reggelizni, és összefogottan átgondolni, hogy mit szeretnénk magunkkal kivinni a partra. Mivel már voltunk Malagán a belvárosban, és a várat is megmásztuk, ezért most nem terveztünk semmi konkrétat. Kisétálunk, élvezzük a jó időt és azt csinálunk, amihez éppen kedvünk lesz.
A terminálban, ahova az első utunk vezet a hajóról, el sem téveszthettünk volna, hogy hol vagyunk, az első, ami a szemünkbe ötlöttek az élénk színű spanyol ruhák, amiket természetesen rögtön le kellett fotózni.
Aztán úgy döntöttünk, hogy gyalog indulunk a város felé. Amikor előzőleg itt voltunk, akkor transzfer busszal utaztunk a városba, de emlékeztünk rá, hogy csak pár perces buszos út volt, így biztos, hogy nincs túl messze.
Mint utólag kiderült, nagyon jól döntöttünk. Nagyon kellemes kb. 1 km-es sétával elértük a tengerpart, szépen kiépített sétáló részét. Ráadásul – vasárnap lévén – kézműves kirakodóvásár is volt. Színes forgatag, rengeteg „kiülős” kávézó, étterem, közben nagyon szép, modern üzletek, hatalmas üveg portálokkal, szóval van mit nézelődni! A hátunk mögött, a fotón látható ez a sétány, a pálmafákkal szegélyezve.
A hátunk mögött látható ez a sétány, pálmafákkal szegélyezve.
A vásárról, az egyik – nekem legjobban tetsző áruda -, egy helyi süteményeket áruló volt. Muszáj volt néhány fotót készítenem róla. Ime:
Aztán egy gyönyörű szép, hatalmas vitorlást fedeztünk fel az öbölben, s ahogy közelebb értünk, egyre nagyobb tömeg fotózta és nézte. Laikusként is különlegesnek találtam, de ez visszaigazolt, hogy tényleg az. Valami orosz hajó lehetett, később találkoztunk is oroszul beszélő matrózokkal az óvárosban.
Körbenéztünk a kirakodóvásárban és értekeztünk az unokámmal, hogy milyen helyi ásványt vigyek neki – ugyanis nagyon szép ásvány gyűjteménye van, ráadásul rögtön megmondja, hogy melyik kő (bocsi Krisz), melyik ásvány micsoda. Nagyon nem szereti, ha „lekövezem” az ásványait, de nekem azért megbocsájtja?! Ezután megérkezett a „coffé time”, vagyis a drágámnak sürgősen kávét kellett innia, ezért kiültünk egy nagyon hangulatos, kis (bár nem is volt olyan kicsi) helyre. Ott rögtön ajánlottak neki egy akciót, a kávé mellé egy kis olajbogyó és egy sör, mindez 3 €. Volt már nem egy olyan hely, ahol 3 euróért még kávét sem adtak. Feltétlenül meg kell említeni – mint ahogy nagyon kihangsúlyozta -, hogy az olajbogyó helyett egy nagy zacskó chipset is választhatott volna, de hatalmas önuralommal ő az olajbogyó mellett döntött!
Aztán, még kb. egy 1 km-es séta után – az öböl partján, gyönyörűen rendben tartott parkok mellett máris a belvárosban, a bevásárló utcánál találtuk magunkat.
Aztán egy hangulatos, szűk mellékutcában megpillantottunk egy hatalmas tornyot, így arra indultunk. Így értük el, többek között a XVI. században épült bazilikát, mindig lenyűgöznek ezek a hatalmas építmények. Szinte fel sem fogható, hogyan voltak képesek megépíteni ezeket!
Malaga Spanyolország legdélebben fekvő nagyvárosa. Nem csak a nagyon kellemes klímája miatt nagyon népszerű, hanem egyike a világ legrégebbi nagyvárosainak. Persze a másik nevezetessége, hogy ez volt Pablo Picasso szülőhelye is.
Természetesen mi is megnéztük a Pablo Picasso múzeumot, ami a szűk kis, hangulatos utcák egyikében található.
És nem fogjátok elhinni, mit találtam! Mindig azt vallottam, hogy nincsenek véletlenek! Ugye, hogy igazam van?
El is telt a napunk. Ahhoz képest, hogy semmit sem terveztünk, nagyon tartalmas volt, nagyon jól éreztük magunkat. Meg kell hogy mondjam, hogy nekem nagyon tetszik ez a város, nagyon kellemesen telt a mai nap is. Ez azon városok egyike, ahol lehet, hogy még eltöltünk egy hosszabb időt egyszer! Pedig nem sok ilyen hely van, ahova visszavágyom, hiszen olyan sok felfedezni való hely van még a világon…
Egy kellemes 40 perces sétával értünk vissza a hajóra, és nemsokára elindultunk az újabb állomásunk felé. Búcsúzóul készítettem egy panoráma képet:
