2015. 10. 16  Barcelona – Spanyolország

806 tengeri mérföld megtétele után, kikötöttünk Barcelonába. Azt hiszem ez a negyedik alkalom, hogy meglátogatjuk ezt a várost.

Barcelona 1,6 milliós lakosságával Spanyolország második legnagyobb városa, és Katalónia fővárosa. De ami ennél fontosabb, hogy a világ egyik leghíresebb, és legizgalmasabb metropolisza, a legtöbben szerepeltetik bakancslistájukon e katalán várost. Ez azonban, például Rómától, vagy a horvát városoktól eltérően nem ősrégi épületeinek, és több ezer éves történelmének köszönhető, pont ellenkezőleg: Barcelona a modernizmus fővárosa, és a 20. századi avantgarde művészet legbátrabb szárnypróbálgatásainak helyszíne, valamint a modern várostervezés egyik legjobb példája.

Időben kikötöttünk, és az oda-vissza kígyózó folyosókon máris a terminálban találtuk magunkat.

Mivel csak egy fél napunk volt itt, úgy döntöttünk, hogy egyetlen programot választunk. Felmegyünk a Tibidabóra, ahonnan csodás kilátás nyílik a környékre. Így fogtunk egy taxit és előbb araszolva, míg át nem verekedtük magunkat a városon, majd utána akadálytalanul, kb. 30 perc alatt jutottunk fel a hegyre. Nevét onnan kapta, hogy a katalán legenda szerint az ördög itt kísértette meg Krisztust, ezt mondta neki: "neked adom", latinul "tibi dabo".

Néhány perc séta után már a hegy tetején álló katolikus templom bejárata előtt voltunk.

Ahova természetesen be is mentünk, annál is inkább, mert fel lehet menni egészen a Krisztus szobor talapzatáig, s onnan lehet gyönyörködni a körpanorámában.

Jegyvásárlás egy automatából 3 €/fő, aztán már csak a liftet kellett megvárni, ami felvisz az első teraszig, ami 534 méter magasan fekszik. Innen pedig még 140 lépcsőn lehet feljutni az 564 méter magasan lévő kis körfolyosóig. Ilyen panoráma tárult a szemünk elé.

Jó egy órát sétáltunk körbe-körbe és le fel, és természetesen sok fotót is készítettünk. Közben megismerkedtünk egy ukrán fiatallal, csináltunk néhány közös fotót, meglátjuk, hogy lesz-e belőle esetleg még üzleti kapcsolat is.

Aztán, fájó szívvel le kellett jönni a toronyból. Még körbejártunk kicsit, kávéztunk és megint kattogtattuk a fényképezőgépet, akarom mondani az iphone-t.

A fogaskerekű, be kell  hogy valljam, csalódás volt, sem a kocsi állapota, sem a kilátás nem indokolja a szerintem magas árat. Amikor legutóbb, jó pár éve fent voltunk itt, akkor is fogaskerekűvel mentünk le, de most rájöttem, hogy ezért nem hagyott mély nyomot bennem, mert semmi különlegeset nem ad – szerintem.

A fogaskerekű végállomásától 3 lehetőségünk volt lemenni a városba, a kék villamossal, busszal vagy gyalog. Mi az utóbbit választottuk. Kb. 30 perc alatt kényelmes sétával, nézelődve értük el a L7 metrót, s innen már pár megálló volt a Catalunya tér, ahonnan Barcelona híres sétáló utcája indul, a La Rambla. Ez az az utca, amelyen minden turistának végig kell sétálnia, hiszen nagyszerű a hangulata, és rengeteg üzlet, étterem és kávézó található itt. A városnézőket mutatványosok, zsonglőrök szórakoztatják séta közben. Mi is betértünk egy kávézóba, de most nem kávét, hanem a „szokásos” Sangria adagunkat ittuk meg.

Ugye elhiszitek, hogy jó hangulatban zártuk a barcelonai kirándulásunkat? A taxiból azért még csináltam egy búcsú fotót, a Kolombusz emlékműről, ami a tengerparton zárja le a sétáló utcát.

Aztán a záró kép, a jól megérdemelt vacsora, amit már a hajó hátsó fedélzetén fogyasztottunk el.

És eljött az utolsó előtti éjszaka, holnap Marseille és már vége is a kirándulásunknak. De addig is koncentráljunk most az utolsó (illetve, ha a kiindulási kikötőt, Genovát is beleszámítom) az utolsó előtti célállomásra, Marseille-re.