2015.10.09. Az utazás napja

Az utazásunk tulajdonképpen tegnap kezdődött, hiszen Debrecenből első utunk Budapestre vezetett. Úgy terveztük, hogy kb. 11-kor indulunk, és ugyancsak meg voltunk elégedve magunkkal, amikor 11:03-kor elindultunk autóval Pestre.

Aztán nagyon hamar kiderült, hogy kicsit hamar volt az örömünk, mert az autópályán haladva, egyre több dolog jutott eszünkbe, ami otthon maradt…

Na, de szervezni tudni kell! Telefon haza a fiamnak, és távolról navigálva, sorban megkereste azokat a dolgokat, amelyek – mily meglepő -, (persze azoknak nem, akik ismernek bennünket), otthon maradtak. Így aztán, mire Pestre értünk, már meg is volt szervezve, hogyan kerülnek fel utánunk az otthon hagyott tárgyak.

A legfontosabb, a Fitbit órám töltője, amit nagyon sajnáltam volna, ha az órám lemerül, és nem tudom használni. Mióta megkaptam nagyon jó kontrol nekem, hogy mennyit mozgok nap, mint nap.. A cél a napi 10.000.- lépés, de, be kell valljam, hogy bizony, ha komputer előtt dolgozom többet, bizony alig van 2-3000 lépés egész nap, és az óra figyelmeztet, hogy be kell iktatni egy kis sétát, mozgást…  Aztán volt olyan dolog, amit a részletes navigáció után sem sikerült megtalálni a fiamnak, de végül is ma reggel, mit reggel – hajnalban sikerült elindulnunk.

Már csak azzal vagyok adós, hogy hova is megyünk?

Akik ismernek – hogy ismételjem magam – azok nem nagyon lepődnek meg, ismét egy hajóút a célunk. 2004-ben voltunk az első ilyen utunkon, a Karib tengeren, a Forever cégnek köszönhetően. Hiszen az éves világtalálkozóra utaztunk Amerikába, és ha már ott voltunk utána fizettünk be egy New Orleans-ból induló karibi hajóútra. Azóta ez az utazási forma lett a nagy kedvenc…

Most Genovából indulunk egy Nyugat-Földközi tengeri hajóútra.

Időben, hajnali 4-kor indultunk a repülőtérre (a gép 6-kor indult), s azért, hogy ez sem legyen unalmas, már nagyon közel voltunk a repülőtérhez, amikor elbizonytalanodtam, hogy az útlevelem eltettem-e… Gyorsan félrehúzódtunk, majd igazán megnyugvással vettem tudomásul, hogy igen, ott van a táskában. Innentől kezdve – most már elmondhatom -, minden baj és kaland nélkül tettük meg az utat Genováig. Sokat variáltunk, hogy megint autóval, busszal vagy repülővel menjünk, végül az utóbbit választottuk – így utólag is jól döntöttünk! 7:40-kor már le is szálltunk Milánó Malpenese repülőterén.

Innen egy bő óra várakozás után a hajótársaság busz transzferével értük el Genovát (31€/fő). Így volt időnk nyugodtan kicsit szétnézni, kávézni, reggelizni.

 Kb. 2 és félórás út várt ránk, de amikor elértük a hegyeket, már tudtam, itt vagyunk a közelben!

Aztán meg is pillantottuk a már méltóságteljesen várakozó MSC Orchestra nevű hajót. Persze, ahogy leszálltunk a buszról, rögtön csináltunk is egy fotót.

 Mivel előzőleg online már megcsináltuk a bejelentkezést, itt csak egy egészségügyi nyilatkozatot kellett kitöltenünk, aláírni. Itt csinálnak egy fotónkat tartalmazó „ship” (hajó) kártyát, ami innentől az egyetlen fizetőeszközként, szolgál. Ezzel jutunk be a kabinunkba is. Aztán megkaptuk a számunkat – a nyerő 21 -, így már csak azt kellett megvárni, hogy a 21-es csoport kerüljön sorra a biztonsági ellenőrzésre.

Kb. fél óra várakozás után – persze e közben már frissítő italok, a különböző kikötőkből induló kirándulások, a kedvezményes italcsomagok, a fotó és videó csomagok - amik örök emlékek lehetnek az útról - közül lehetett választani, vásárolni. A lényeg, hogy nagyon hamar eltelt az a kis várakozási idő. A csomagjainkat, miután kipakolták a buszból, már vitték is a hajóra, tehát nekünk csak a kézipoggyásszal kellett törődnünk.

Aztán kiírták a kijelzőre a 21-es számot, meg be is mondják az aktuális infókat legalább 5 nyelven, itt Európában (olasz, francia, német, spanyol, angol). Az amerikai hajókon általában csak angolul és spanyolul van tájékoztatás – ami, mivel mi csak angolul beszélünk, nekünk sokkal praktikusabb.

A beszállás előtt még készül egy, a hajótársaság profi fotósa által készített fénykép, amit természetesen később meg lehet vásárolni…

Azért egy selfie itt is készült.

Este az „ültetős” vacsoránál derült ki, hogy az egyik ilyen fotós, egy nagyon szimpatikus magyar srác… Ő is a nagyon sokszínű személyzet tagja.

Miután elfoglaltuk a kabinokat, irány a 13. szinten lévő étterem, ahol már mindenféle finomság várt bennünket és nem utolsó sorban gyönyörű kilátás a városra.

Itt találkoztunk egy másik magyar társasággal. Ez egyre gyakrabban történik meg, hiszen azt gondolom mások is úgy vannak vele, hogy aki kipróbálja ezt az utazási formát, az nagy valószínűséggel újra és újra kedvet kap hozzá.

Aztán felfedeztük a hajót, személy szerint nekem nagyon tetszik, barátságos, kellemes kis leülőkkel, kellemes meleg színekkel, itt van két fotó, csak ízelítőül.

 Egy kicsit még napfürdőztünk is a késő délutáni kellemes napfényben, aztán irány a kabin, mert 16:30-kor – indulás előtt – kezdődött a kötelező „drill”, ahol a mentőmellények használatát kell elsajátítani – vészhelyzet esetén. Azért remélem, erre élőben nem lesz szükség..

 Ezt nem lehet elsinkófálni, mert ellenőrzésképpen lehúzzák a kártyát, s így pontosan tudják, hogy ki az, aki ott volt és ki az, aki nem. S ha nem vettél részt rajta, akkor figyelmeztető levelekkel finoman „zaklatnak”, hogy a következőn legyél szíves megjelenni…

17:00 órakor kihajóztunk, első célunk, Malaga (Spanyolország) felé.

Aztán túl sok időnk nem volt, készültünk a vacsorára. Az első turnusba kértük a vacsora beosztásunkat, így fél 7-kor már az étteremben ültünk. A foglaláskor kaptunk egy bonusz ital csomagot, amit főétkezésekkor lehet használni – ingyenes üdítőital és sör, bor fogyasztására…

Egyébként a szeszes ital és a „soft  drink”-ek nincsenek benne az ellátásban. Általában csak a víz és esetleg tea az, ami benne van, meg a reggelihez néhol gyümölcslevek.

Vacsora után séta az „úszó kisvárosban”, megnéztünk néhány bárt, hol, milyen zenét játszanak, benéztünk a boltokba, ahol mindig van valami kihagyhatatlan akció. Próbáltuk megtalálni a hajóra szálláskor készített fotókat és végül pedig a színházban kötöttünk ki, ahol egy nagyszerű táncos, zenés műsort néztünk meg, Frank Sinatra dalainak feldolgozásával.

 Visszafelé a kabinba itt-ott még megálltunk egy-egy zenés helyen rövid időre, végül „hazamentünk”, hogy kipihenjük az első nap fáradalmait, hiszen hajnali 3-kor kellett ébredni reggel…

Azért nagyon nem kell sajnálni bennünket!