Goa

2015.04.11.

Mumbai-tól délre kb. 600 kilométerre fekszik a Goa félsziget, itt található Mormugao, ahol a hajónk kikötött.

Goa a 25. tartománya lett Indiának, miután visszaszerezték a portugáloktól 1961-ben..

A hatalmas ország nyugati peremén, az Arab-tenger partján elterülő GOA múltja igen érdekes. Az aprócska indiai állam (területét tekintve a legkisebb, lakosságát illetően a negyedik legkisebb) jellemzői, a hosszan elnyúló, hófehér homokos tengerpartja, kristálytiszta és kellemesen meleg vize, dús növényzete.

Goa állam jellemző állata a gaur, egy tulok, vagy bivalyszerű patás, mely mára a veszélyeztetett fajok közé került a túlzott vadászat és élőhelyeinek pusztítása miatt.

Goa erdeinek nagyon gazdag az állatvilága, vetekszik az Amazonas állatvilágával. Körülbelül 1500 féle növény-, 275 madár-, 48 féle emlős- és 60 féle hüllőfaj található meg itt. Hatalmas rizsföldek, trópusi gyümölcsöket termő fák (kókuszdió, kesudió, ananász, mangó, banán), bambusz és teakfa nő mindenfelé, de az erdőkben nagyon sok gyógynövény is megtalálható.

A portugál gyarmati múltból megmaradt épületek ma UNESCO Világörökségi védettségű műemlékek. Ezek nagy része Ó-Goa-ban található, ami eredetileg a tartomány fővárosa volt. Ma már ezt a szerepet Panjim vette át.

A másik hatalmas vonzerő a gyönyörű tengerpartok és a kellemes meleg víz, a fürdőzés szerelmeseinek.

Mi is ezt választottuk, úgy döntöttünk, hogy meglátogatunk egy strandot. Mivel a vacsoránál kiszolgáló pincér Goa-ról származik, az ő javaslata alapján a Mya Mar Beach-et látogatjuk meg. Egyébként a tartományban 101 km hosszú tengerparti sáv ad helyet a szebbnél szebb strandoknak. A nagyon zökkenőmentes, gyors kiszállás után, egy szál rózsával fogadtak bennünket a helyiek.

Nagyon hamar megegyeztünk egy taxissal, és máris úton voltunk a beach felé. Az út kb. 45-50 percig tartott, és már nagyon közel voltunk a célhoz, amikor felfedeztük az autóból, hogy elsuhantunk Forever Living Goa képviselete mellett. Mondanom sem kell, hogy elhatároztuk, hogy ha jövünk vissza, mindenképpen bemegyünk. Természetesen az út alatt is fotóztunk.

A Forever képviselettől pár percre (autóval), elértük a beach-et is. Először egy sörrel kezdtünk ebben a melegben. Itt Goa-n egyes helyeken megengedik az alkohol árusítást, szerencsére mi is tudtunk venni egy jó hideg, helyi gyártású sört. (Kingfischer)

Aztán lementünk a partra, be a vízbe, ami nagyon kellemesen meleg volt. Utoljára Miamiban volt hasonló hőmérsékletű a tenger, így aztán – mint a gyerekek –, úgy élveztük a fürdőzést.

Igazi „látványosság voltunk a helyieknek. Nagyon kedvesek, barátkozósak. Kértek bennünket, hogy csináljunk közös fotókat, így született a következő kép is, melynek azt a címet adtam: „Az indiai csapatom” Mit szóltok?

Aztán kb. másfél óra fürdőzés után, fájó szívvel indultunk ki a vízből. Nagyon nehéz volt otthagyni a kellemesen meleg vizet és a gyönyörű tengerpartot. Az egyik parton mellénk szegülő fiatalember még megkért, hogy csináljunk egy közös fotót a családjával, akik szintén nagyon kedvesen fogadtak…

Az autóhoz igyekezve láttuk az ananászt áruló fiút, és gyorsan csináltunk még egy fotót egy éppen várakozó tuk-tuk-kal.

Aztán pár perc autózás után meg is érkeztünk a Forever képviseletéhez, amely – szombat lévén – egyáltalán nem volt biztos, hogy nyitva van. Gondoltam, legalább csinálunk előtte egy fotót. De, szerencsénk volt, be is tudtunk menni, így vásároltunk néhány reklám anyagot, meg természetesen csináltunk néhány fotót is! Megtudtunk néhány információt is, tehát, ha valaki Indiában is szeretne nagy üzletet építeni, itt a lehetőség! Mondanom sem kell, pár névjegykártyát szétosztottam, illetve gyűjtöttem kontaktokat, aztán majd meglátjuk, mi jön ki belőle.

Innen elvitt bennünket a sofőrünk egy 16. században épült templom romjaihoz.

Aztán elindultunk vissza a hajóhoz, de útközben még „beugrottunk” Panjim városába, amely a tartomány fővárosa. Itt meglátogattuk a bazárt, ahol ismét sikerült kinek többet, kinek kevesebbet vásárolnia… Mindenesetre már a látványa, hangulata is megérte, hogy betértünk ide.

Aztán, tovább indulva a kikötő felé, az autóból még sikerült lefotózni néhány templomot.

Majd egy olyan útra keveredtünk, ami még építés alatt van, de ez senkit nem zavart, folyamatosan ment rajta a forgalom, néhol hatalmas porfelhőben. Sikerült néhány fotót is készíteni az útépítőkről.

Igen, jól látjátok, nagyon sok nő is dolgozik ott, a fejükön azokban a tálakban szállítják a törmeléket, mindezt a tűző napon, közel 30 fokos melegben, több, mint 90 % -os páratartalomban… Mis is a nehéz munka? A hálózatépítés?

Aztán, megérkeztünk ismét a kikötőbe, ahol várt ránk a hajónk, hogy egy újabb cél felé hajózva, másnap már egy újabb indiai városba, Mangalore-ba tegyen ki bennünket.