2015. 04. 06. Dubai

Reggel kicsit elaludtunk, aztán a reggeli után végre sikerült eldönteni, hogy merre szeretnénk indulni.

A terv megnézni a világ legmagasabb épületét a Burj Khalifa-t. Aztán, ha marad idő, akkor a „Vitorlás” szállodát a tengerparton, de mivel ott már voltunk, ezért döntöttünk úgy, hogy először a Burj Khalifa felé indulunk.

Mondanom sem kell kint és természetesen a fedélzeten trópusi éghajlat fogadott bennünket, 30+ fok, csak úgy fürödtem a melegben, már nagyon vártam rá!

Először taxival akartunk menni, aztán képbe került a Hop on hop off busz (amelyik napi jeggyel körbevisz a nevezetességekhez, bárhol le- és felszállhat rá az ember. Aztán mielőtt az megérkezett volna, jött egy shuttle busz, amely bevitt bennünket egy hatalmas bevásárlóközpontba, kb 25 perc alatt. Oda csak bekukkantottunk egy fotó erejéig, majd elindultunk gyalog, szétnézni a környéken.

Nemsokára találtunk egy hatalmas üzletet (Day to Day), ahol rögtön vásárolhattunk néhány szuvenírt az otthoniaknak…

Ezután, ismét újraterveztünk, nem taxival, hanem metróval megyünk át úti célunkhoz a Burj Khalifa épületéhez, mint tegnap már említettem, ez jelenleg a világ legmagasabb épülete.

Egy gyaloghídon keresztül mentünk át a metró állomáshoz, a másik oldalra, ahonnan nagyon jó fotókat készítettünk.

A metró állomás mellett, egy félig megépült park nagyon jól illusztrálja, hogy miből, mit építenek itt. Az apró szemű sima homokra varázsolnak szebbnél-szebb zöld parkokat és hatalmas, modern, 22. századi épületeket. Jól látható a háttérben a szépen gondozott park, és mögötte a „becsövezett” homok, ahol nem sokára szintén gyönyörű park lesz.

Aztán a metró! Hihetetlenül tiszta, minden ragyog, tele rozsdamentes fémborítással, üveggel, márvánnyal… Természetesen a technika is hasonló, az automata beléptető rendszer, majd ugyanaz kifelé is.

Talán 6-8 megállót mentünk, s szerencsére a második után nem a föld alatt, hanem hatalmas beton lábakon álló útvonalon mentünk. Így felülről is élvezhettük a várost, csodálhattuk a modernebbnél modernebb épületeket…

Nem mondom, hogy szívesen laknék itt, de megnézni, rácsodálkozni – legalább egyszer érdemes.

2009-ben voltunk itt utoljára, de itt olyan ütemben folynak az építkezések, hogy pár évente biztos, hogy rengeteg újdonsággal szolgál a város.

Ilyen a Burj (ejtsd:Burdzs) Khalifa is, amely utolsó látogatásunk óta épült.

A 830 méter magas Burj Khalifa, a világ jelenlegi legmagasabb épülete, azért hangsúlyozom a jelenleg szót, mert már épül egy ennél is magasabb épület… Ez 2010-re készült el. 1,5 milliárd dollárba került ez Dubai kormányának, illetve uralkodó házának. Hivatalosan az volt a célja a torony megépítésének, hogy növeljék Dubai presztízsét és ezzel még több befektetést vonzzanak az emírségbe. Az épületben szinte minden megtalálható, szállodaszobák és lakosztályok, lakások, irodák, éttermek és szórakozóhelyek. Dubai-t olyan látványossággal is gazdagítani akarták, amely még több turistát vonz ide, el is érték ezt a célt is, hiszen jönnek is a turisták a világ minden részéről is, hogy láthassák a világ legmagasabb épületét.

Jegyet előre lehet foglalni, de mivel kommentekben olvastam, hogy vannak nagy csúszások az időpontokkal, nem mertük bevállalni, nem igazán volt kedvünk lekésni a hajót. Arról nem is beszélve, hogy elég párás volt az idő, és ugye bármilyen kilátónál, nem árt, ha tiszta az idő…

A metrótól egy hosszú zárt, üvegfalú, klimatizált folyosó (mint egy hosszú kígyó) kanyarogva vezetett bennünket a Dubai Mall bevásárlóközpontba, amelyen keresztül értük el a Burj Khalifa mellett lévő tavat is.

Ez arról is nevezetes, hogy las vegasi mintára kialakítottak benne egy szökőkutat, amely különböző zenékre, különböző koreográfia alapján lövelli ki a vizet. Mondhatnám azt is, hogy a szökőkút vízsugarai zenére táncolnak…

Szerencsénk volt, mert elkaptunk egy ilyen programot, videóra is vettem, s ha lesz megfelelő netem fel is fogom tölteni…

Természetesen körbejártuk a környéket, és minden oldalról sikerült fotókat készíteni.

De el is ment az idő, és már csak egy dolgunk volt, fogni egy taxit, amelyik hatónkat visszaszállít a kikötőbe. Ez is gyorsan ment, egy kisbuszba éppen befértünk – egy női sofőrrel – és már száguldottunk is vissza a hajóhoz. Azért útközben még megint csináltam néhány fotót!

Szerintem egy 15 perc alatt már megálltunk a terminál előtt, bent egy kis wifi segítségével pár szót beszéltünk az otthoniakkal, majd keresztülsétálva az épületen már mehettünk is vissza a hajóra.

Természetesen mindig a kötelező biztonsági átvilágítás után.

A következő panoráma képet közvetlenül a hajó kifutása előtt készítettem.

Aztán szép lassan elindultunk a 3 napig tartó tengeri utunkra Mumbai (Bombay) felé, magunk mögött hagyva ezt a felhőkarcolókkal teli, rohamosan épülő várost!