Barcelona Spanyolország második legnépesebb városa (Madrid után), lakosainak száma 1,6 millió. Ami megkülönbözteti a régi európai nagyvárosoktól, hogy ide nem elsősorban a régi épületek miatt utazik az ember, hanem éppen a modernsége, avangardizmusa miatt. Itt sok meghökkentő, újszerű megoldással, próbálkozással találkozunk mind az építészet területén, mind pedig egyéb művészeti ágakban. Azért itt is vannak középkori hangulatú, mint a Barri Gothic vagy El Born negyedek, ezeket is nagyon érdemes felkeresni. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy Barcelona meglátogatása nagyon sok ember bakancs listáján szerepel.

Ahogy a párom mondaná "külső rettenetesen " kötött ki a hajónk, voltunk mi már sokkal közelebb a városhoz. Ilyen kis alagút rendszeren tudtunk kisétálni a kikötő épületébe.

 Mivel mindnyájan jártunk már Barcelonában többször is, úgy döntöttünk, hogy a Park Guellt látogatjuk meg ebben a gyönyörű időben, abban a nagyon szép parkban töltünk el pár órát. Így aztán ismét nem csoporttal mentünk, hanem rögtön fogtunk egy taxit, amelyik felvitt bennünket a park bejáratáig. (28€) Már megint ügyesek voltunk, mert a többiek még szerintem most gyülekeztek a kikötőben...

A Parc Guell a központon kívül található, de metróval is könnyen megközelíthető hegyoldalban fekszik. A mozaikokat és a formákat látva, könnyen kitalálható, hogy ez is Antoni Gaudi alkotása. Egy gazdag iparos Eusebi Güall bízta meg, hogy tervezzen és építsen egy olyan lakóparkot, amely illeszkedik a természetbe. Az építkezés 1900-ban el is kezdődött, azonban a város nem támogatta ezt, ezért csak a park és néhány épület készült el 1914-re, köztük két lakóház. Bár az ismertetők nagy része azt írja, hogy ingyenes a látogatása (mikor pár éve voltunk, még az volt), most, ha a központi részt is szeretnénk bejárni 8 € egy belépőjegy.

Rögtön a bejáratnál szembetűnik a portás különleges, tornyos házikója. A fotó a szűk utca felől készült, ahonnan elég nehéz olyan fotót csinálni, amin mindkét épület látszik. De ígérem, majd bent, szemben a teraszról csodás látvány lesz.

A park bejáratánál található a színes mozaikból kirakott sárkány, amely a görög monda szerint őrzi a vizet. Mi meg a sárkányt!

Egy érdekesség: Gaudi az alapanyagot, a mozaikokat a kerámiagyártó cégektől vásárolta meg, mégpedig selejt áru formájában, így nagyon olcsón tudták beszerezni az alapanyagot. Mondhatni, már akkor a környezetkímélő és takarékos, újrafelhasználás jegyében készültek ezek a mozaikkal kirakott, dísztárgyak, padok, szobrok, épületelemek. (Én is nagy követője vagyok az újrafelhasználás elvének és gyakorlatának - kár, hogy a Gaudi féle tehetség szikrája sincs meg bennem :-().

Aztán feljutunk a hatalmas terasz szerű térre, amelyet körbefon a kígyózó mozaik pad. Itt próbáltunk selfie-t készíteni magunkról a teleszkópos állvánnyal. Most is elfog a nevetés, ha rágondolok, hogy mit szórakoztunk vele. De legalább a körülöttünk lévők arcára is sikerült mosolyt csalni, mert mondanom sem kell, elég feltűnőek voltunk! (Pedig akkor még nem is ittunk sangriát!)

Persze tőlünk nem látszik a pad és a háttámlát jelentő korlát, ezért arról külön mutatok képet. És itt van, amit ígértem, felülről a bejárat, a két épülettel és a terasz, a körbekígyózó padokkal. Állítólag Salvador Dali is imádta ezt a helyet! A terasz alatti oszlopos terület adott volna helyt a piacnak, ha megépül a lakópark.

Ez az egész belső rész műemlékké lett nyílvánítva és az egész park a világörökség része.

Ezután elindultunk a parkba sétálni. A következő képen az egyszerűbb, elkészült lakóépület látható a Torre Rosa magyarul: vörös torony, melynek kertjébe ezen a lugason át lehet bejutni. Mint az előbb említettem, a lakópark nem készült el, és mivel a két lakóépület üresen állt, végül Gaudi költözött be az egyszerűbb épületbe. Itt dolgozott és lakott közel 20 évig, ma ez az épület ad otthont a munkásságáról szóló kiállításnak, múzeumként üzemel.

A parkot jellemzi a dús növényzet, az elég nagy szintkülönbség és a különleges formájú oszlopok, építmények. 

Ha van kedved, nézd meg a következő képgalériát, talán valamit visszaad a hely hangulatából:

Természetesen csodálatos kilátás nyílik a városra is innen.

Még megpihentünk kicsit egy teraszon, aztán indultunk vissza a belvárosba. Előbb sok-sok lépcsőn lefelé mentünk, a felfelé közlekedők választhatták a mozgólépcsőt is... De lefelé marad a gyaloglás! Itt mentünk el egy hatalmas templom mellett, így aztán oda is bekukkantottunk. Sokat nem nagyon tudtam meg róla, csak a nevét:

                                                    Real Santuario San Jose De La Montana

Nem sokkal ezután találtunk egy kis kávézó - pizzázó helyet, ahol volt megint egy kis wifi, így ott is eltöltöttünk vagy fél órát, aztán indultunk tovább. Igazán egy taxit akartunk fogni, aztán a végén csak végiggyalogoltunk a belvárosba, a Catalunya térnél kezdődő La Rambla, sétálóutcába. 

Szerintem aki hallott már Barcelónáról, az szinte biztos, hogy hallott a La Ramblá-ról is. Ez itt a fő sétálóutca, jellegzetessége, hogy kétoldalról hatalmas platán fák szegélyezik. Itt mindig nyüzsgő élet van, függetlenül az időjárástól vagy az évszaktól, mindig tele van helyiekkel, és turistákkal. Természetesen egymást érik a kávézók, éttermek, üzletek, butikok, trafikok, rengeteg szuvenírt árulnak és itt található a barceloniai híres piac is. A nézelődőket komédiások, zsonglőrök, és mutatványosok is szórakoztatják, de lehet itt rajzokat, festményeket is készíttetni magunknak.  A Rambla egészen a partig nyúlik, amelynek végén áll  a Kolombusz szobor. 

Nos, mi majdnem  addig sétáltunk el, de előtte találtunk egy helyet, ahol hatalmas (0,5l) pohárban nagyon gusztusosan tálalt sangriát szolgáltak fel. Mivel rákívántunk, mi is leültünk.

Aki esetleg még nem ivott, annak itt a leírása: (Sajnos kóstolót még nem tudok produkálni - fejlődni kell még a technikának :-) )

"A sangría (jelentése spanyolul „érvágás”, a sangre „vér” szóból) eredetileg Spanyolországból származó, bor alapú, alacsony alkoholtartalmú, édes ízesített üdítőital fajta. Nevezik borpuncsnak, illetve aromás bornak is. Az utóbbi időkben más országokban is gyártják; hazánkban is elterjedt. Különböző fajta vörösborok keverékéhez citrom- és narancsaroma, illetve cukor hozzáadásával készül. Alkoholtartalma 7 tf% körüli. Fogyasztása hidegen ajánlott. A nyári melegben népszerű hűsítő ital."

Ha azt írják, bizonyára igaz, hogy alacsony az alkoholtartalma, mindenesetre, bár amúgy sem volt rossz kedvünk, de nekünk határozottan jobb kedvünk lett tőle! (Ugye milyen szépen fogalmaztam?) Szerintem ez a fotókon is látszik.

Ahogy innen felálltunk, rögtön sikerült Rich-nek fogni egy taxit, így aztán sikerült nagyon hamar, kb. 10 perc alatt visszajutni a kikötőbe. Egy nagyon kis kedves vékony srác volt a taxis, s szerintem máig nem érti, hogy min vigyorogtunk, nevetgéltünk végig az úton. Míg visszaérünk, megmutatom a térképen, hogy mennyit sétáltunk ma vissza a belvárosba (6,1 km), és ehhez még nem számoltam, amit a parkban járkáltunk. 

Közben megérkeztünk és továbbra is jókedvűen igyekszünk fel a hajóra.

Gyorsan felmentünk a büfé étterembe, ami sokat segített rajtunk, aztán pihentünk, és bár későn ettünk, azért este csak lementünk az ültetős étterembe. Nem is bántuk meg, bár nagyon nem hiányzott a diétánkhoz, de nagyon finom sütit kaptunk! Viszont megnyugtattuk magunkat, a napi mozgást is teljesítettük!

És akkor ezzel a képpel búcsuzom mára. Holnap 9-kor kötünk ki Marseille-ben, sajnos utunk utolsó állomásán, holnapután pedig Genovából irány haza... Na de, addig még remélhetőleg ismét lesz egy szép, különleges napunk!