2015.04.12

Bevallom őszintén, következő úti célunkról egyáltalán nem hallottam korábban. Igazán még az interneten sem találtam túl sok információt róla (nem úgy, mint Bombay vagy Goa esetében), így aztán túl sok elvárásom sem volt vele. Annyi biztos, hogy tovább hajózva dél felé, ez is egy tengerparti város… Lakossága kb. 490.000 fő és Karnataka állam egyik legfontosabb kikötője.

A hajóról való leszállás előtt készült a következő kép, mindenkinek egyértelmű információt szolgáltatva, hogy hol kötöttünk ki, és, ami nagyon fontos, hogy legkésőbb mikor kell ismét a hajón lennünk. Ha valaki lekési az indulást, akkor saját költségén kell „utolérnie” a hajót a következő kikötőben. Tehát, elég rizikós vállalkozás, így aztán érdemesebb időben visszajönni.

A város felfedezése előtt, még a terminálban is készítettünk egy fotót.

Aztán irány kifelé, ahol ismét kerestünk egy taxit, aki körbevisz bennünket a városban. Volt egy kis kavarodás az indulásnál, hiszen a taxisok is próbálják a legjobb fuvart megkapni, de a legkisebb vitánál, itt is rögtön már közeledett a rendőr gumibottal, hogy megérdeklődje, mi is a vita tárgya. Erre persze, azonnal minden „kisimul”. Végül egy taxi kivitt bennünket a portról, hogy kb. 200 méter után átadjon bennünket egy másik taxisnak. Ne kérdezzétek, hogy kinek, mi ebben a buli…

A lényeg, hogy elindultunk a belvárosba, ami szerencsére kb. csak 15-20 perces út volt. Az út alatt már látszott, hogy sokkal kevesebbet vártam ettől a helytől, mint, ami.. Így az autóból is teljesen rendezettnek, viszonylag tisztának (talán az eddigi legtisztábbnak) tünt.

Először egy nagyon szépen rendben tartott épület együttest néztünk meg, egy jezsuita oktatási központot, templommal, oktatási épületekkel.

Itt is szóba elegyedtünk két fiatal lánnyal, 19 évesek, egyetemre járnak ide, matematikát és fizikát tanulnak…

Nagyon jó volt az angol tudásuk, itt egyébként, szinte mindenki beszélt angolul. És talán ők voltak az elsők, akik tudták, hogy hol van Magyarország. Előtte, jó volt, ha azt tudták, hogy hol van Európa… Egyébként, mint mondták, meglehetősen zárt ország India, nagyon nehezen kapnak vízumot, hogy utazhassanak. Meg ugye, pénz is kellene hozzá…

Következő állomásunk a városközpont, ahol megnézhetünk egy indiai bevásárló központot – meg persze, vásárolhatunk is, ha úgy tetszik. Számomra ez is meglepetés volt, teljesen modern, pezsgő élettel, akár otthon. Persze leszámítva azt, hogy otthon nem találhatóak a csak indiai ruhákat, és indiai szuveníreket árusító üzletek benne.

Itt is készítettünk néhány fotót.

Az első fotó, egy ingatlan értékesítő stand, látható, hogy teljesen modern, nagyon szép épületeket árulnak. A másodikon ismét egy csoport indiai, akik szívesen fotózkodtak velünk, a harmadik pedig, a fiatalember, aki megszólított, beszélgettünk pár szót és névjegykártyát cseréltünk…

Itt volt egy kis (nagy) izgalom is. 12 órára beszéltük meg a taxissal, hogy kint vár bennünket a bejáratnál, és 12:30-kor még sehol sem volt. Ez nem lett volna baj, mert mindig utólag fizetünk, de az egyik társunknak a kocsiban hagyott cuccai között volt az összes irata, hajókártyája… Ez már okozott volna nem kevés bonyodalmat… De, aztán mégis megérkezett a taxi, sűrű bocsánatkérés közepette, mosolyogva, hogy a „traffic”… (forgalom)

Így aztán innen – mivel nagyon meleg volt – megkértük, vigyen bennünket a legnépszerűbb tengerpartra.

Mint kiderült ez volt a Panambur beach, ami ráadásul nem is volt messze a kikötőtől.

Ez sokkal kiépítettebb volt, mint a Goa - n meglátogatott, gondolok itt a kiszolgáló egységekre, nagyon sok étkezde kínálta ételeit. Itt is egy sörrel akartunk kezdeni, de az első sátor alatt frissen, helyben préselt cukornád szirupot lehetett inni, így az egyik útitársunk rögtön meg is kóstolta.

Aztán kerestük a sört, de az egyik kiszolgálóhelyen közölték, hogy itt nem lehet sört árulni, így aztán maradtunk egy üveg hideg szódavíznél...

Miután ittunk, irány ismét a part és máris élveztük a fantasztikus vizet, a napfényt, a finom homokot...<

A következő képen a sofőrünk is látható, aki türelmesen várt ránk.

Azért is volt nagyon érdekes és különös hangulata ennek a strandolásnak, mert vasárnap révén, a családok kiöltözve, ünneplőben jöttek le a partra – a homokba. Elképesztő, milyen tiszta szép ruhákban járnak, és azért lépten-nyomon látjuk, hogy milyen körülmények között laknak. A fehér ruháik, szinte vakítóan fehérek - és az eddigi tapasztalásaink szerint nem használnak fehérítőket...

Egy ünneplőben öltözött családdal készült a következő kép, a feleség egy pici babával lemaradt róla, ő fekete csadorban (csak a szemei látszottak ki), követte a családot a 30 fokos hőségben… 7 gyerek + a férj, - s hogy szokták mondani? - olyan, min tha skatulyából húzták volna ki őket.

Kifelé menet megálltunk egy gyümölcs árusnál, mely számomra teljesen ismeretlen volt. Mint kiderült, pam névre hallgat, egy éles késsel az eladó megskalpolja és kis fészekben ül benne egy nagyon lédús, de teljesen semleges ízű gyümölcs, amiben szinte nincs is rost (nem úgy, mint a narancsban vagy grapefruit-ban). Mint sofőrünk elmondta ezt nagy melegben szívesen eszik, mert nagyon jó a gyomornak…

Visszafelé elvitt bennünket egy „üzletsorra”, ahol volt egy alkoholokat áruló kis üzlet vagy bódé – döntsétek el, minek nevezhető. Itt aztán végre kaptunk jó hideg sört!

Itt készültek a következő fotók is… Ezért szeretjük a privát szervezésű utakat, mert íyg egy kicsit részeivé válunk az ott folyó ééletnek, egy picit bepillanthatunk az emberek mindennapi életébe - és nem csak a túrista látványosságokat láthatjuk.

Ezután már a kikötőbe mentünk, mint előzőleg említettem, nagyon közel volt. A Port kapujától már sétálva tettük meg a pár száz méteres utat, de természetesen itt sem maradhatott el a fotózás.

Az utolsó kép, már a közvetlen „hazaérkezés” pillanata, azért jó érzés visszatérni a hajóra, a teljes kényelembe és kiszolgálásba. De elmondhatjuk, hogy egy szuper napot tölthettünk el megint!

És ezzel el is búcsúzunk Indiától, ettől a hatalmas, sokszínű, számunkra kicsit furcsa országtól. Abban azonban mindnyájan egyetértünk, hogy fantasztikus nyitott, kedves emberek lakják!

Ki tudja, talán még egyszer visszatérünk! (Nem lenne rossz egy kis indiai Forever üzletrész :-)!)