Reggel igencsak korán kellett kelni, most kötött ki a hajó legkorábban az út során. Pillanatok alatt a parton voltunk, s megint dönteni kellett, merre induljunk. Előtte, még a kikötőben próbáltunk olyan képet csinálni, amelyiken a teljes hajó látszik, mint láthatjátok, majdnem sikerült. Mindenesetre jót szórakoztunk közben.

 A kikötőkben általában hivatalos cégek által foglalkoztatott taxisok várták azokat az utasokat, akik egyénileg szeretnének ismerkedni a hellyel. Itt most meglepően jó áron kínáltak 4 órás programot (60€/4 fő). Így aztán hamar eldöntöttük, hogy egy Tunisz medina-Karthago-Sidi Bou Said kombinációt választunk.

Utunk első állomása: Tunisz óvárosa és a bazár meglátogatása,   Ezért először Tuniszba vittek be bennünket, ami kb. 17 km a kikötőtől.

Tunézia egy sokszinű ország, nem olyan, mint a többi afrikai ország, a vallást sem tartják olyan szigorúan, mint a többi arab országban, viszont nem annyira európai, mint a mediterrán országok. Ezek összessége teszi egyedivé, különlegessé Tunéziát. 
Lakossága 10 millió körüli, fővárosa: Tunisz (2003-ban közel 700.000 fő lakta).

Tunisz történelme nagyon régi, már az i.e 12 században volt itt település, a történelem során egymást váltották a hódítók itt, hiszen stratégiailag fontos kikötő. 1956-ban nyerte el függetlenségét, hivatalosan Tunéziai Köztársaság. Hosszú időn át jelentős volt a francia befolyás, ez ma is látszik, hiszen angolul elvétve beszélnek. A taxis vezetőnk is leginkább franciául beszélt...

Hamar elértük Tuniszt, hatalmas széles főúton mentünk a belvárosba, ahol egyáltalán nem látszott, hogy arab országban vagyunk, lehettünk volna bármelyik nyugati országban is. Modern épületek, nyüzsgő élet, kávézók, éttermek, elegáns üzletek... Itt a nők többsége is "nyugatiasan" öltözködik. Az utolsó pár száz métert a medina kapujáig már gyalog tettük meg. (Bab Al Bar a Tenger kapuja) Közben elhaladtunk az impozáns, keresztény Szent Vince Katedrális előtt.

A medina, az óváros: szűk sikátorok és fedett folyosók labirintusa, rengeteg üzlet, ahol minden kapható, a nagyon szép kézműves munkáktól kezdve egészen a legalapvetőbb tömegcikkekig és természetesen rengeteg szuvenír.

Nagy szerencsénk volt, ahogy elindultunk az egyik sikátoron, nem sokkal később megszólított bennünket egy fiatalember, mint kiderült a hajó személyzetéhez tartozott, de itt Tunéziában van az otthona, családja. Gyorsan megmutatta az utat a belső negyed felé, ahol a kézművesek áruit lehet megcsodálni és természetesen megvenni. Elkalauzolt bennünket egy szőnyegeket áruló üzletbe, ahol megmutatták, hogyan készítik azokat. Ami számomra nagyon érdekes volt, felmehettünk az üzlet tetején lévő teraszra, ahonnan ráláttunk medinára. Elmondásuk szerint valaha egy szultán palotája volt az épület, ma már csak a gyönyörű mozaik maradványok emlékeztetnek erre.

Az üzlet tele volt szebbnél szebb szőnyeggel, és megmutatták azt az ágyat, ami (állítólag) a szultáné volt...

>

Innen visszafelé meghívott bennünket a család üzletébe, mint elmondta illóolaj gyártással foglalkoznak, Franciaországba is szállítanak parfüm alapanyagokat. Szinte észre sem vettük, már sorban ültünk az üzletben és felkente ránk a finomabbnál finomabb illatú olajokat. Gondolom sejtitek, hogy nem jöttünk ki vásárlás nélkül...

Zseniálisan csinálta az eladást, először kaptunk egy csomó segítséget, információt, különlegességet, és a végén "spontán" még megmutatta a családi vállalkozást... (Ebből lett a vásárlás)  Mindezt úgy, hogy nyoma sem volt a nyomulós, agresszív eladásnak!

Mondhatnám azt is, kaptam egy szuper gyakorlati tréninget is!

Innen, az útmutatás alapján elindultunk vissza a Zaytouna Mosque (a nagymecset) felé - ami a medina központjában van, s ha igaz onnan már egyenes úton tudunk visszatalálni a kiindulási pontunkhoz, a Tenger kapujához. Útközben, ahogy hallották, hogy magyarul beszélünk, rögtön megszólítottak bennünket az árusok "szervusz vízibusz", amit már hallottam máshol is. Itt azonban az egyik helyen, ahogy mondtuk, hogy magyarok vagyunk, nem Puskás, vízibusz vagy Budapest volt a válasz, hanem ... na, kitaláljátok?.... Túró rudi!

Volt néhány bizonytalanság az úton, egy két kereszteződés és már fogalma sincs az embernek, hogy honnan jött, merre tart, de végül megoldottuk!

Megtaláltuk a kis teret, ahonnan szintén van egy bejárat az épületbe. Ez Tunisz legnagyobb mecsetje, egyúttal az egyik legfontosabb vallási központ. 732-ben alapították, a IX. században teljesen újjáépült. Találtam egy videót, ami nem csak az épület szépségét, monumentalitását - amely egyébként kívülről egyáltalán nem látszik - mutatja be, hanem az egész medina hangulatát visszaadja..

Miután szerencsésen visszataláltunk a taxihoz, elindultunk következő úti célunkhoz Sidi-Bu-Said tengerparti kisvárosba, amit, ha lát az ember rögtön Görögországban érezheti magát. Vakítóan fehér falak, tengerkék ajtók. A vezetőnk elmondása szerint itt laknak a gazdagok! Mondanom sem kell, a turistáknak is egyik kedvenc célpontja. Első megállónk és parkolónk egy kis templom, majd innen már gyalog fedezzük fel a kisvárost.

A sétáló utcán haladva, mindenütt árusok, kellemes boltok, itt minden a turistákért van. A mediterrán növényzetet nagyon irigylem, gyönyörű, és amiért mi itthon nagyon megszenvedünk, hogy szép legyen, ott csak úgy nő! Egy kis ízelítő:

Sétánk végállomása egy fantasztikus kilátást nyújtó kávézó, ide ültünk be pihenni egy kicsit - és mivel volt Wifi innen küldtünk el néhány üzenetet a hazaiaknak. Egy kis üröm az örömben, hogy, amikor fizetésre került a sor mi azt gondoltuk, hogy az árlapon szereplő ár tunéziai dínár, ami kb. fele az euro értékének, de ők állították, hogy az euró. Így kicsit drága kávézás volt (közel 2000.- Ft/kávé). Nem is elsősorban az összeg miatt volt keserű a szájízünk, de szerintem senki nem szereti, ha átvágják! Tanulság, ha valami nem egyértelmű, előre tisztázni kell.

Mindenesetre, gyönyörű volt a hely és el is ücsörögtünk ott egy ideig.

Aztán visszafelé még átsétáltunk az itteni bazáron, sok szép kézműves munkát láttunk. pár perc késéssel értünk vissza a taxihoz és máris indultunk Karthágóba. Közben elmentünk a jelenlegi elnöki rezidencia előtt, de külön felhívták a figyelmünket, hogy nem szabad fényképezni.

Karthágót i.e 814-ben alapították, az i.e. 5. század kezdetére már Karthágó vált a régió kereskedelmi centrumává; ez egészen addig tartott, amíg a várost Róma meg nem hódította. Karthágó elveszítette minden gyarmatát, nem tarthatott flottát, háborút csak római engedéllyel viselhetett, és tekintélyes hadisarcot kellett fizetnie. Hannibált is száműzték Karthágóból. Több lázadás, ellenállás után, mikor a karthágóiak elfogadták a békefeltételeket, a rómaiak azt követelték tőlük, hogy rombolják le városukat és a sivatag belsejében a tengertől 10 mérföld távolságra építsenek új várost. Ekkor határozták el magukat a karthágóiak a végsőkig való ellenállásra, gyakorlatilag a biztos halált választották. A római kegyetlen támadást a  200 ezer lakosból 50 ezer élte túl, az élve maradtakat római rabszolgának adták el. A várost földig rombolták. A legenda, miszerint sóval hintették be a város romjait, viszont úgy tűnik csak legenda, nincs valóság alapja. 

A karthágói romok mellett, a domb tetején impozáns katedrális magasodik.

Ezzel véget is ért a tunéziai kirándulásunk. Pár perc alatt vissza is értünk a kikötőbe, ahol még vettem néhány szuvenírt a szépen kialakított utasokat fogadó épületben, aztán irány "haza", a hajóra! Ezt imádom a hajóutakban, 5 csillagos, all inclusive ellátás kényelme, nem kell ki - bepakolni, egyik szállodából a másikba menni. Nagyon sokfelé eljuthat az ember a világban, mindezt kényelmesen.

Aztán a hajón a szokásos rutin, este általában ültetős vacsorára jártunk, (ahol kiszolgálnak, mint egy étteremben), de akinek nincs kedve, az mehet a svédasztalos büfé étterembe is. Megvacsoráztunk, aztán megnéztük a táncos, zenés, gyönyörű díszleteket használó és látványos kosztümökben előadott zenés, táncos műsort. Kivételesen nem vonultunk el pihenni, mert éjfél előtt kezdődött az MSC Faktor az egyik bárban. Az utasok jelentkezhettek, ha úgy érezték, hogy valamiben átlagon felül tudnak produkálni. Táncos és énekes produkciók voltak - és volt közöttük tényleg, nagyon jó is. A zenekar pedig fantasztikus hangulatot csinált.

Nyugodtan élvezhettük hajnalig, mivel a következő napunk "Sea-day" vagyis egész nap utazunk a tengeren, tehát bármeddig lehet pihenni.

Következő állomásunk Barcelona lesz - de a tengeri napról is lesz egy kis beszámolóm.