2015.04.19

Singapore, China Town és Little India

Már biztosan unjátok, hogy minden nap úgy kezdtem a beszámolómat, hogy gyönyörű napra, vagy napsütésre ébredtünk… Nos, akkor most figyeljetek! Lehet, hogy az égieknek sem tetszett, hogy vége a 14 napos hajóútnak, mindenesetre hatalmas dörgés, villámlás és monszun eső fogadott bennünket a fedélzeten.

Ami aztán, a monszuneső természeténél fogva hamar el is állt, így mikor sorra kerültünk a kiszállásnál, már a napocska is kikandikált és természetesen óriási páratartalmú meleg fogadott bennünket. Gyorsan sikerült egy taxit fogni, ami alig 15 perc alatt már el is vitt bennünket a szállodához.

Vége a jó életnek – már ami az ellátást a kiszolgálást illeti, mától magunknak kell gondoskodni magunkról!

A csapatból hárman ma este hazamennek, így ők is letették a csomagjaikat nálunk a szállodában, ma együtt fedezzük fel a várost, de ők éjszaka hazarepülnek.

Rövid pakolás, a szállás elfoglalása után elindultunk, először a China town felé. Vettünk egy 3 napos bérletet (30S$, amiből 10 S$-t visszaadnak, ha leadjuk a kártyát). Így nagyon kényelmes volt a közlekedés, nagyon jó a metróhálózat már most is, de megint építenek egy új vonalat, aminek jövőre lesz az átadása. Kicsit gyorsabban épül, mint nálunk… Egyébként minden automata, csak a kártyát kell érinteni a bejáratnál és kijáratnál is. Ez utóbbinál kiíródik a képernyőre, hogy mennyi pénz van még a kártyán vagy mikor jár le a bérlet. Hány éve van napirenden Pesten ennek a bevezetése?

A China town is tovább épült, amióta utoljára itt jártunk, hatalmas modern bevásárlóközpont nőtt a metróállomás mellett.

A másik oldalon kis piac, sok, néhány számomra teljesen ismeretlen gyümölccsel, zöldséggel. Az egyik ilyen – a durián, amely Dél-Kelet Ázsia egyik legértékesebb gyümölcse.

Mivel több helyen láttuk, hogy nem lehet bevinni sem járműre, sem szállodába, ugyanakkor nemzeti gyümölcs, nagyon kíváncsi lettem, hogy mi is ez? 

A durián örökzöld fák termése, de rothadó bűzt áraszt! Ez az oka, hogy sok helyről ki van tiltva. A megtisztított gyümölcsöt viszont nagyon sokféleképpen hasznosítják. (Mártás, fűszer, jégkrém, édességek)

A húsa kicsit krémes állagú. Érett állapotban árasztja a kellemetlen szagot. Ennek ellenére az egyik legértékesebb gyümölcs. Ha nyersen fogyasztják, gyorsan kibontják és rögtön megeszik, mert nagyon hamar oxidálódik és savanyodik. Tartósítják is, konzerv formájában is hozzá lehet jutni, melyből menta hozzáadásával mártást készítenek, amit főleg rizzsel fogyasztanak. Éretlen állapotban párolják. De nem csak a termését fogyasztják, hanem gyakorlatilag a durián fának minden részét használják a népi gyógyászatban. Tápanyagtartalma nagyon magas, ma már wellness italokat is készítenek belőle. Potencianövelő tulajdonsága miatt is népszerű, de tartalmaz nagy mennyiségű Omega3 zsírsavat is, magas a fehérje tartalma, így vegetáriánusok számára is ajánlott.

Kis bolyongás, nézelődés után megtaláltuk a felüljárót, ami átvisz a főúton és a másik oldalán egymást érik az utcai árusok.

Szemben vele, a tér másik oldalán pedig a már előző Singapore-i utunk során is megcsodált gyönyörű templom állt. Itt újra megérintett bennünket ennek a hangulata.

Buddha Tooth Relic Temple and Museum

2002-ben alapították, Maitreya Buddha-nak ajánlva, akit úgy is hívnak, mint a „Jövő Buddha”-ja. Az építésének az egyik célja, hogy a régió legjobb kulturális központja legyen. A küldetése pedig, minél jobban megismertetni Buddha tanításait. A templom látogatása ingyenes, de a befolyó adományokkal segítik a környék rászoruló szegényeit.

Szokjuk a párás meleget közben, ezt most nem panaszként írom –, de védekezésképpen elhatározzuk, hogy leülünk egy sörre..

Előtte még egy újabb Buddha-val barátkozom.

Majd visszamentünk ismét a felüljárón keresztül a metróállomásra, hogy még gyorsan átmenjünk az indiai negyedbe „Little Indiá”-ba. A hajóúton bepillantottunk 3 indiai városba, nos, itt a metróból kiszállva ugyanaz a hangulat fogadott bennünket. (Az egyetlen különbség, ez itt sokkal tisztább, na meg nincs az a dudálós, káoszos közlekedés!)

Elsétáltunk egy nagyon szép indiai templomhoz, ami sajnos nem volt nyitva, így csak kívülről tudtuk megcsodálni. Fantasztikus látvány a gazdag, minden részletre kiterjedő díszítése.

Innen tettünk még egy sétát, s így botlottunk bele egy másik indiai templomba.

Az épületből csak a 3 torony utalt arra, hogy ez egy templom lehet, a homlokzaton ennek semmi jelét nem láttuk, de szerencsére rátaláltunk. Hogy miért szerencsére? Mert egy igazi indiai esküvői szertartásnak lehettünk tanúi!

Mindig is kíváncsi voltam, vagyok más népek hagyományaira, kultúrájára, mindennapi életére. Ezért is utazunk általában magán szervezéssel, hogy minél közelebb kerülhessünk ezekhez, – ne csak a turistáknak mutatott „külsőségeket” lássuk.

Itt egy kis ízelítő:

Továb indulva még gyönyörködtünk néhány művészek által festett épületben.

Majd szerencsére a sarkon rátaláltunk egy metró megállóra, így aztán hazaindultunk. Ma is jó sokat sétáltunk – de sok mindent láttunk is.

Ezzel rögtön el tudtunk menni a szálloda mellett lévő megállóig, ami felett egy – nem fogjátok elhinni – megint egy bevásárló központ van. Nem hiába mondják, hogy Singapore a vásárlók paradicsoma…

Tehát, felmegyünk a metróból és már otthon is vagyunk… Hát ez nem egészen így sikerült, kb 10 percig bolyongtunk a bevásárlóközpontban, míg megtaláltuk a kijáratot.

De sikerült! (Ez nem a kiszabadulásunk emlékére készült emlékmű, de jó, nem?)

Innen már tényleg nagyon gyorsan hazaértünk, elbúcsúztunk azoktól, akik hazarepültek, mi pedig lepihentünk, hogy másnap újabb részeit fedezzük fel ennek a csodálatos városnak.