Már lehet, hogy unalmasnak tűnik, nekünk egyáltalán nem volt az, hogy megint ragyogó napsütésre ébredtünk. Tegnap megbeszéltük, hogy a 10 órai partaszállás előtt, 8-ra lemegyünk az ültetős étterembe reggelizni, hiszen a mai nap különleges, ma van Rich szülinapja! Tulajdonképpen e miatt alakult ki ez a hagyomány, hogy évek óta, minden októberben elmegyünk egy hajóútra - ez jó apropó, nem?

Ahogy felkeltünk, az ajtó alatt becsúsztatva már ott volt a hajótársaság nevében küldött születésnapi üdvözlőlap. Ez igazán kedves gesztus! Miután én is felköszöntöttem, indultunk is reggelizni. Végül egy négyszemélyes asztalnál leültünk, s pár pillanat múlva jött a meglepetés, megjelent egy pincér egy pezsgősüveggel a kezében. Ez volt a lányok meglepetése, pezsgős, születésnapi reggeli! Szuper meglepetés volt!

Mit mondjak, soha ne kezdődjön rosszabbul a napunk!

A kényelmesen elfogyasztott reggeli közben megbeszéltük a programot. Hallottuk, hogy a Le Petit train a régi kikötőből felvisz bennünket a Notre-Dame de la Garde bazilikához. Viszont a régi kikötőbe is taxival kell mennünk. Ezért ahogy leszálltunk a hajóról, beültünk egy taxiba és egyből felvitettük magunkat a bazilikához. Míg felérünk, ismerkedjünk kicsit Marseille városával.

A Lonely Planet utikönyv 2013-ban beválasztotta Marseille-t Európa Top 10 izgalmas városába. Az indoklás szerint, azért érdekes úti cél, mert egy évtizede még a bűn városaként könyvelték el, és nem csak Franciaországban. Tavaly pedig megkapta, az Európa kulturális fővárosa címet, mégpedig a közlekedés és a művészetek terén mutatott újdonságai miatt. Miért tartották a bűn városának?  Nagyon vegyes a lakossága, sok a bevándorló, fekete-fehér, muzulmán és katolikus. ebből azért adódtak konfliktusok és az illegális kereskedelem is virágzott. Ha francia maffiózós filmet nézünk, akkor az szinte biztos, hogy Marseille-ben játszódik, vagy ez az egyik helyszíne a történetnek. Az egyik legismertebb a Taxi c. film...

De most nézzünk néhány tényt: Marseille Franciaország második legnagyobb városa és a legnagyobb kikötője, a dél-franciaországi Provence-ban, a Földközi tenger partján fekszik. Lakóinak száma 850 000 körüli. A várost  görög hajósok alapították i.e. 600-ban. A történelem folyamán mindig is jelentős hely volt fekvése miatt, ezért igyekezett minden hatalom megszerezni..

Még egy negatív érdekesség, aztán ígérem, hogy csak szépeket írok:

Marseille kikötőjéből indult 1347-ben az egyik legtöbb áldozatot szedő járvány Európában.

A fekete halál a feltételezések szerint Kínából indult, majd a kereskedőhajókon gyakran megjelenő patkányok bolhái révén terjedt el a mediterrán vidékeken, s onnan egész Európában. Becslések szerint a járvány Európa lakosságának 30–60 %-át pusztította el. A kontinens népessége csak 150 év alatt állt helyre. A járvány a 19. századig még újra és újra megjelent. Az áldozatok nagy számban a szegény rétegből került ki, így nagymértékben megcsappant a munkaerő, melynek következtében a gazdagok magasabb bért voltak kénytelenek fizetni. Így a szegények is kaptak esélyt egy magasabb szinvonalú életre. A történészek szerint, ez indította el az európai középosztály kialakulását.

Közben meg is érkeztünk Marseille egyik legjellegzetesebb épületéhez a Notre Dame de la Garde bazilikához, amelyet az előtte itt álló székesegyház helyére építettek római-bizánci stílusban a XIX. században. Különlegessége, a torony tetejére állított, 9 m magas arany Szűz Mária szobor! A bazilika belsejében is sok nagy felületű, aranyozott díszitéssel találkozhatunk.

A következő videó tükrözi, hogy milyen hatalmas a székesegyház, meg, hogy milyen gyönyörű a kilátás innen.

Természetesen azért csináltunk fotókat is, rögtön az elsőn, szemben egy kis szigetet láthatunk. Csak akkora, hogy egy épület elfér rajta. Ezen van a híres Chateau d’If  (If vára), így már szerintem mindenkinek ismerős. Igen, ez az a vár, amely Dumas: Monte Cristo grófja című művében szerepel.

Eredetileg erődnek épült a vár, aztán sokáig lakatlan volt, majd az épületet csak börtönként használták. Mivel a sziget körül nagyon veszélyes partszakasz van, azt hitték, hogy nem lehet onnan megszökni. És ez így is volt, ez csak a regény főhősének, Edmond Dantes-nak sikerült. A 19. század végén aztán a börtönt bezárták és ezzel egyidejűleg látogathatóvá tették a nagyközönség számára. Dumas regényének köszönhetően nagyon népszerű turista látványosság.

A többi itt készült képből készítettem a következő képgalériát:

Az utolsó képen már várjuk a La Petit Train nevezetű, kis járgányt, amelyik levisz bennünket a régi kikötőhöz. Ahogy megérkezett, akkor láttuk csak igazán, hogy milyen jó, hogy taxival mentünk fel, ugyanis most már özönlöttek a turisták, ki gyalog, ki kocsival. A képen is látható, hogy ez a kis vonat is zsúfolásig megtelt.

Lefelé viszont,"különvonatunk" volt, mert csak mi négyen utaztunk rajta. Mint mondtam, a turisták még csak felfelé jöttek. Így -mint látjátok- kényelmesen be is laktuk a kis vonatot.

Túl sokáig nem élvezhettük az utat, mert nagyon hamar leértünkt a régi kikötőbe. Igaz, a távolság is csak kicsit volt több, mint 2 kilométer. Útközben találkoztunk zsúfolásig megtelt felfelé közlekedő vonattal, a kikötőben pedig, az indulási állomáson, hosszú, kígyózó sorokban vártak arra, hogy feljussanak...

Mi meg már újra lent voltunk és volt még néhány óránk, hogy itt is körbenézzünk. Először az öböl mellett, hangulatos éttermek, a Városháza, virágpiac és kézműves piac mellett sétáltunk el.

Az egyébként is hivogató szappan árus standjának különlegessége, hogy nem a parton volt felállítva, hanem a csónakjában és úgy állt szorosan a part mellé a csónakkal, és ő is csónakban állva kínálta a porékáját. Így megspórolja a területhasználati díjat? Nem tudom.

Aztán meglátogattunk egy itteni Shopping centert is, találtunk néhány üzletet, ami nálunk Magyarországon nincs.

Leültünk egy kicsit kávézni, pihenni, maj elindultunk az Arc de Triomphe felé, ami régen Marseille bejárati kapuját szimbolizálta, 1823-ban épült. Most úgy tünt, hogy a kapun kívül egyre szegényebbek laknak, egyre nagyobb a szemét és egyre több "kétes" elemet láttunk.

 Így aztán visszaindultunk a belváros felé, hogy a régi óváros részbe is bekukkantsunk.

Szűk utcák, hangulatos kocsmák, kávézók, ha lenne időnk, még sokáig el lehetne itt sétágatni. De egyszer csak egy mellékutcába fordulva elénk tárult egy hatalmas katedrális. 

Ez a Sainte-Marie-Majeure Cathedral, hatalmas mérete a római St Peter bazilika méreteivel vetekszik. Bizánci stílusban épült a XIX. század második felében. Több mint 3000 ember a befogadóképessége.

Aztán elsétálva a történeti múzeum mellett máris lent voltunk a parton.. Ahhoz képest, hogy azt mondták, hogy nem sok látnivaló van itt, szerintem még el tudtunk volna tölteni pár napot, hogy jobban felfedezzük a várost. Ide is érdemes visszajönni. Nekem kellemes meglepetés volt a város!

Egy utolsó fotó, háttérben a Szent János erőddel, majd fogtunk egy taxit és  mentünk vissza a hajóra.

Amikor elhagytunk egy kikötőt, mindig felcsendült a búcsúdal, stílszerűen:Time to say good bye (Itt az idő elköszönni).  Mindig kicsit fájó szívvel indultunk tovább. Most ez meg különösen igaz, hiszen holnap már az utazásunk  befejezése következik.

Este megint az ültetős étteremben vacsoráztunk, megint koccintottunk egyet a Rich születésnapjára.

Majd mindenki visszavonult a kabinjába. "Nemszeretem" feladat van, össze kell pakolni és éjfélig kitenni a bőröndöket, hogy össze tudják szedni. Holnap már a szárazföldön, Genovában látjuk ismét a csomagjainkat.