Ez nem azt jelenti, hogy Nápoly meglátogatása után meg kell halni, de azt igen, hogy addig nem érdemes meghalni, míg egyszer nem járunk Nápolyban.

Ez nekünk már a második utunk ide, bár az első alkalmával a Vezúvot és Pompeit látogattuk meg. Most viszont Nápoly városa lesz a cél.

Nápolyba 12:45 volt megadva az érkezés idejének, így reggel volt idő kicsit tovább pihenni, kényelmesen megreggelizni. Aztán, mivel nagyon szép napos idő lett megint kifeküdtünk – napfürdőzni, közben nézni a tájat, hiszen végig a part mellett haladtunk. Időben megérkeztünk, kikötöttünk.

 Amit érdemes tudni Nápolyról: Olaszország harmadik (Róma és Milánó után), Dél-Olaszország legnagyobb városa. És ha már a legeknél tartunk, itt nyílt meg a világon a legelső pizzéria 1830-ban, amely ma is működik! Városközpontja a Világörökség része.

Nem jelentkeztünk csoportos kirándulásra, úgy terveztük, hogy taxival megyünk egy pár órás felfedező útra.

Sikerült megegyezni egy taxissal, és rögtön megtapasztaltuk az itteni közlekedés szabályait, jobban mondva, hogy ha vannak is szabályok, az itt nem sok embert izgat.

Amikor erről olvastam, gondoltam ez azért biztosan el van túlozva, de be kell  valljam, hogy nem! Sávok nincsenek, mindenki ott megy, ahol tud, vagy akar. Van olyan sofőr, aki megáll a piros lámpánál, és senki nem lepődik meg, ha szembe jönnek jobbról és balról is. Máig sem tudom, hogy úsztuk meg baleset nélkül a nagy kereszteződésben a balra kanyarodást. Igazi kaland itt az autózás! A mindenütt felbukkanó, mellettünk elsuhanó, minden résen átsikló kis robogókról már nem is beszélek!

Első úti célunkfelé haladva, útközben megállunk egy hatalmas katedrális. előtt, ez a nápolyi dóm vagy Santa Maria Assunta-katedrális (Duomo di Napoli), amely a 14. században épült. Érdekesség, hogy itt őrzik Szent Januáriusz vérét egy ampullában, amelyet évente kétszer kihoznak a templomból. Az ehhez kapcsolódó csoda: ha kiviszik a templomból, a szilárd vér cseppfolyósodik. A legenda szerint, ha ez nem történik meg, akkor katasztrófa fogja sújtani a várost. 

(A "csoda" tudományos magyarázata, már az ókorban is ismertek olyan vegyi anyagot, amely a mozgás hatására cseppfolyósodik)

Sajnos a dóm zárva volt, így csak kívülről csodálhattuk meg.

Aztán a nápolyi közlekedés izgalmát átélve, megérkeztünk  az első úti célunkhoz. A Castel Sant'Elmo egy nápolyi vár, csodás kilátással  (belépő 6 €). Mellette a Certosa San Martino kolostor található. Az erőd 249 méter magasan épült, már a kikötőből impozáns látványt nyújt.

Állítólag az eredeti neve Belforte volt és egy Szent-Erazmus templom emelkedett itt, ezt nevezték el az itteniek Elmo-vá. Évszázadokon keresztül híres csaták folytak itt, hiszen aki a várat birtokolta, azé volt Nápoly városa is. Most az erődöt éppen felújítják – azért egy része látogatható. Tiszta időben egészen el lehet látni a Vezúvig, gyönyörű látvány! A mellette lévő kolostor ma múzeumként üzemel.

Aztán visszajöttünk a város központjába (Centro Storico), ahol egymást érik a középkori és a római kori épületek.  Ez a központi rész a Világörökség részét képezi 1995 óta.

A Galleria Umberto - nagyon ismerős lehet azoknak, akik jártak Milánóban, hiszen annak mintájára épült. az 1800-as évek végén. Kedvelt találkahely, exkluzív üzleteknek, kávézóknak ad otthont. Hatalmas fedett építmény. Hatalmas vasszerkezet tartja az üvegkupolát, s ez a korabeli építkezés egyik különleges technikája volt. Elnevezését egy olasz királyról I. Umbertó-ról kapta.

Mellette található a San Carlo Operaház.

A San Francesco di Paola  Nápoly legnagyobb központi terén helyezkedik el, és ez a város egyik legjelentősebb bazillikája, temploma. Természetesen a tér is a bazilika is az UNESCO világörökség része.

Nem felejtkeztünk el a helyi gasztronómiáról sem: a pizzáról már volt szó, láttuk a limoncello alapanyagát jelentő citrom kínálatát - a citrom-bódét (saját elnevezés!). És mindenképpen meg akartuk kóstolni a Babát, amit kiírva két b-vel láttunk. Isteni finom, gomba formájára hasonlító, rummal átitatott piskóta.

Középen látható a klasszikus változat, én meg a habosat kóstoltam, ha lúd, hát legyen kövér alapon. Mindnyájunknak nagyon ízlett! 

Aztán irány a part, nemsokára indul a hajó! Még egy rövid sétát tettünk Nápoly másik szimbólumához, ez pedig az új vár a  Castel Nuovo. Eredetileg a 13. században épült kolostor állt a helyén, az idők folyamán többször alakították. Nagyon sok ostromot átvészelt, volt hadiszállás, királyi vár, erőd, börtön.. A tengerparton épült, vastag falai, bástyái nyugalmat árasztanak az egyébként nyüzsgő, zsúfolt városrészben.

Még egy utolsó pillantás rá és ezzel búcsúzunk, a legközelebbi látogatásig Nápolytól.

       18:30-ra mindenkinek a fedélzeten kellett lennie, hogy elinduljunk utazásunk következő állomására, az olasz csizma orrával szembe, Sziciliába. A tervek szerint 8:45-kor kötünk ki Messinában közel 330 km-re Nápolytól!